» Egykét táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Kezdem rögtön a pb-vel mielőtt még emiatt továbbkattintanál. A fenti képeken szereplő Luke Hemmings és Hunter Parrish mellett szóba jöhet még Peyton Meyer - a közös képek miatt, meg egyébként is -, Andrew Garfield is, erősen irányadóak.

Lehetséges történetvariáció:
Aznap akartak levenni a gépekről, amikor csodával határos módon kinyitottad a szemeidet. A szüleid és a húgod számára is megterhelő volt az utóbbi időszak. Nézni, ahogy nap, mint nap leépülsz, már nem vagy önmagad, gépek pittyegnek, ahelyett, hogy te beszélnél, vagy akár csak bólogatnál. Azonban ez nem a te életed volt a kezdetekkor. Valaki más voltál.
Nyakadat szegted és tolószékbe kerültél. Hogy történt? Síbaleset? A hátasod dobott le magáról? Bungee Jumping? Vadvízi evezés? Gyűrűkről estél le? Más a ludas, vagy magadnak okoztad a bajt, mert nem volt rajtad rendes védőfelszerelés? Akárhogyis, de többet nem tudtál lábra állni, sőt, nyaktól lefelé mozogni sem. Ez pedig a karriered végét jelentette, mint vízilabdázó (vagy más). Eleinte kitartó voltál a felépülésedet segítő módszerekkel, bizakodó voltál a kísérleti kezelésekkel, orvoslással, azonban az, hogy addig jutottál, hogy némely ujjadat mozgásra bírd, azt is igen gyengéden, nem bizonyult elég eredményesnek, hiszen mást már nem sikerült, feladtad a harcot. A csapattársaid egy ideig még látogattak, aztán elmaradtak, a barátnőd végül hozzáment a legjobb barátodhoz, az ő életük ment tovább, nem állt meg folyásukban. A tiédet azonban értelmetlennek érezted, szépen lassan elemésztett az önsajnálat és némi depresszió, gondolkoztál azon miképpen vethetnél véget ennek, hiszen mindenhez alkalmatlan voltál. Nem vehettél be gyógyszereket, nem döfhettél magadba kést, nem lőhetted fejbe magad, tehetetlen voltál, még ebben is, az eutanáziát a szüleid nem engedték, arról is tettek, hogy ne gurulhass le a lépcsőn. Csak vegetáltál, arra várva mikor visz el valami betegség, a legapróbb megfázást is nehezen viselted abban az állapotodban. Élni akartál, de nem úgy. Újra akartad kezdeni, hogy mindent másképp tehess, ha járni tudnál, vagy legalább a karod felemelni, az egészen forradalmi lenne, csak annyit akartál, úgy már kezdhettél volna magaddal valamit, de tudtad, hogy erre esélyed sincs. Végül egy tüdőgyulladás vitt el, eleget szenvedtél.
Az új éned régóta kimaradt az iskolából, egyszer talán meg is bukott. Könnyelmű volt, nemtörődöm, csak bulizni akart, semmi mást. Nem vetette meg az italt sem, végül ez okozta a vesztét. Elütötte a kólás autó. Viccet félretéve, kómába egy bulit követően esett. A haverok nem mondtak semmit a szülőknek, mintha nem is tudnának semmiről, a kórházban ő már nem ébredt fel többé. Te léptél a helyébe. Ez hónapokkal ezelőtt volt, talán év is telt már el, azóta kezdesz helyrejönni. Amnéziát színleltél, hogy mindent megtudj a srác életéről, ám kellő információhoz jutva, nem akartad tovább taposni az általa megkezdett utat. Elhatároztad, hogy páli fordulatot veszel vele, s önmagaddal is, hiszen kaptatok egy második esélyt. Élvezed, hogy újra tudsz járni, hogy sportolhatsz, hogy egy kicsit az lehetsz, aki voltál. Még a futócsapatba is jelentkeztél. Megtanultál gitározni. Dalokat írsz. Rádiózni kezdtél, baromkodni a mikrofonnál, vagy énekelni, mindenféléről beszélgetni. Ezt akkor is csinálhattad volna, régen. Azonban te túlzottan el voltál foglalva azzal, hogy a testi hibáddal takarózz, a sérülésed tegye ki az életed. Nem tudtad miért kerültél pont ebbe a testbe, egészen addig, amíg valaki tolószékbe nem került (ez lehet a legjobb barátod, vagy akár Lou is, beszélhetünk róla, ám ő még tud járni). Ugyanúgy magára hagyod, ha elűz a közeléből, mondván, neked nincsenek problémáid? Nem mersz semmit sem lépni? Segíted a küzdelemben, vagy azt mondod neki, felesleges? Hogy kezeled a helyzetet? Hogy döntesz akkor, amikor nem rólad van szó?

Személyiség:
Előtte mindened volt a sport, akármilyen veszélyes is volt, neki adrenalin kellett. Persze az évekkel, ahogy - mondjuk ki - megsavanyodtál, megkeseredtél sokat komolyodtál, de az új esély kezdi helyretenni szíved-lelked. Hogy mi változott? Sosem voltál az a törekvő, ambiciózus fajta, most azonban a céljaid éltetnek, azért vagy életben, hogy elérd őket. Kezd visszatérni a lazaságod, a kitűnő humorod, az előzékenység és kedvesség, az életkedved, amit a környezetedre is átragasztasz. Naná, hiszen ahogy szépen lassan felépültél, elhárítottad az akadályokat, a családod ámul rajtad, hiszen nem ilyennek ismert. Ahogy te mondanád: újra élsz.

Egyéb extrák:
Börtönviselt. Néhány napot töltöttél el előzetesben, mert a szüleid egyike rendőr, a telefonodat lehallgatták, a haverodtól pedig poénból megtudakoltad, hogy mikor ássátok el a hullát. Az üggyel kapcsolatban még mindig folyik a nyomozás, de továbbra sem találták meg az említett holttestet, és mivel folyamatosan bizonygattátok a történet vicc mivoltát, ezért szabadlábra helyeztek titeket. Ez az ötlet chaten született, muszáj volt hozzáadnom. :"D

11/A tábora:
Ha időben érkezel, még elcsípheted az osztálykirándulásunkat is, amit gőzerővel szervezünk.

Aminek a leginkább örülnék, ha maradna:
A személyiség, illetve a pb-k valamelyike, a többiről alkudozom.