Raoul házrész - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 8:16 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 8:42 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 7:44 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 6:10 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 6:03 pm ✥


Témanyitás ✥ Raoul házrész •• Kedd Jan. 16, 2018 10:11 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

*****
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Raoul házrész •• Csüt. Aug. 23, 2018 11:17 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Mosolyogva tekintek rá. Előre elképzelem a jeleneteket, noha Piroskával egész jól elvagyok, nem tudhatom, miként reagál más társaságában rám.
- A konyha elég felszerelt, ha valamit még szükséges beletenni, jelezze... jelezd, s meg lesz oldva.
Ahogy mondja a történetet, teljes figyelemmel felé fordulok. Túl ismerős a felépítés, túl.. én.
- Egyes elméletek szerint vannak, akik emlékeznek előző életekre. Itt az a furcsa, hogy az évszámok nem stimmelnek.
Isten ments, hogy komoly hangsúllyal mondjam. Aki nem hisz, az inkább őrültek házába csukna, csak ne kelljen szembenéznie a valósággal. Így inkább csak megjegyzés szintjén ütöm meg a hangnemet.
Nem faggat tovább, megkönnyebbülök. Nem vágyok arra, hogy furán nézzenek rám, úgy meg pláne nem, hogy albérlőm az. Mert részemről már biztos, hogy kiadom neki a házrészt.
- De ugye, nem most akarsz fejest ugrani a dobozokba? - Nevetek fel. Még a végén a kezembe kell fogni valamit és akkor oda a renomém. Nem véletlenül dugom zsebre a kezeim sem.
Nagyot sóhajtok megkönnyebbülten, mikor végül kimondja a döntését.
- Nagyszerű! - Mosolyogva felelek, majd az összeget is megmondom. Hogy megdelelő leaz-e számára, az makd mindjárt kiderül.
Piroska máris megtalálja az egyik ablakot, s kényelmesen elnyúlik rajta.
- Ha van valahol holmid, a költözésben is segítek. Illetve, hogy mikor költözöl.
Segíteni szeretek. Az élet sokkal egyszerűbb úgy mindenki szamára, hogy aki tud adni, az meg is teszi. Mindenki jól jár.
avatar
● ● Posztok száma :
36
● ● Reag szám :
27
● ● karakter arca :
Ben Barnes


Témanyitás ✥ Re: Raoul házrész •• Szer. Aug. 29, 2018 12:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Komolyan bólintok.
- Szerintem így elsőre megvan minden, ami kellhet. Ahogy mondtam nem vagyok mesterszakács, nincs szükségem kacsafacsaróra, de fagyigépre sem. Nem tervezek semmi olyasmit, ami felforgatná a házat... De majd meglátod.
Aztán beleegyezően bólintok.
- Ígérem szólni fogok, ha valamivel nem boldogulok, vagy bármi meghibásodna. Bár igazság szerint én ennek alig látom esélyét. Nagyon szép minden.
Teljesen komolyan mondom. Látszik, hogy az egész ház rendben van tartva, mindenre odafigyeltek, elhanyagoltságnak nyoma sincs.
Könnyedén mosolyodom el.
Aztán persze mesélek is, illetve inkább beszélgetünk és a történet szinte magától kerül elő.
Raoul figyelmesen hallgat, egy pillanatra úgy érzem, mondani akar valamit, de végül nem szól közbe.
- Lélekvándorlás? Igen. Nagyon sokan hisznek benne. Ha már itt tartunk a hinduk mindenképp, és ők nem kevesen vannak, de másoktól is hallottam már, hogy előző és következő életeket emlegetnek. Bár én magam nem vagyok otthon az ezotériában, de sokan hisznek ebben.
Elgondolkodva nézek rá.
- Meg nem tudnám mondani, hogy valójában létezik-e ilyesmi. Gondolom, először kételkednék. Azt hiszem elég földhözragadt vagyok. De ki sem zárom. Az biztos, hogy jó zsaruként kíváncsi lennék a bizonyítékokra.
Újra csak bólintok.
- Igen, igazad van. Ez is fura volt. Ha a lélekvándorlást tekintenénk magyarázatnak és azt, hogy emlékezhetünk az előző életeinkre bizonyos körülmények között, akkor a srácnak jóval fiatalabbnak kellett volna lennie, nyolc vagy kilenc évesnek... Hiszen elméletileg egy kiszabaduló lélek, ha azonnal testet is foglal magának... és nem vár ki tudja mennyi ideig a visszatérésre, akkor mondjuk az első test leállása után...hmmmm... - töprengve nézek Raoulra - mondjuk másnap... vagy kilenc hónap múlva érkezik. nem? Itt van rögtön az a kérdés is, hogy a kisbabák mikor kapják a lelket? Mikortól számít külön individuumnak a magzat? És persze innen ered a vita az abortuszról is. Vajon mikor számít érző lénynek az ember? A fogantatás pillanatától, vagy csak a születéstől? Vagy valahol a kettő között van egy pont? Te mit gondolsz?
Kíváncsian pillantok rá.
- És persze ott a másik fele is a dolognak. Vajon mikor számít valaki halottnak? Ezen is lehet vitatkozni, mindenféle érveket felhozva.
megvonom a vállam, elmosolyodom.
- És persze a hallhatatlanság kérdése a következő.
A dobozokra mutatok.
- Vajon találunk leveleket is majd? És ha igen, általuk újra életre kelnek majd azok, akik írták őket, és azok akikről szólnak? Ez is egyfajta halhatatlanság nem? És persze ott a sokkal ősibb módszer is... - Halkan elnevetem magam.
- Szólj ám rám, ha elkalandozom! - kérem, majd újra a dobozokra pillantok. - Ezek nem mennek innen sehova sem. Szóval van időnk.
Végül Raoul megmondja az összeget is.
Meglepve pislantok rá, mert tényleg baráti ár, és szerencsére vállalni is tudom. Egyszerű rendőrként is beleférne, az ügynökségnél meg szerencsére kicsit jobb a fizetés.
- Ez teljesen jó így nekem. Kezet rá? - kérdezem.
Felénk még mindig szokás így megpecsételni a megállapodásokat, bár gondolom lesz majd egy hivatalos bérleti szerződés is. Nekem nincs ezzel semmi gondom.
Az ajánlata viszont már más tészta. Az nem lett volna kötelező.
Elmosolyodom.
- Van pár dolgom, igen. Nem vészesen sok, de nagyon örülnék, ha tudnál segíteni. Metrón nehéz lenne áthurcolkodni. De kocsival meg lehetne oldani.
Kérdőn pillantok rá, nem is figyeltem, van-e garázs, vagy milyen autók állnak az utcán a ház előtt.
- Neked mikor lenne alkalmas? Mikor költözhetek?
Magamban drukkolok, hogy a hétvégén megoldható legyen.
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
144
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Raoul házrész •• Vas. Szept. 16, 2018 8:04 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Kacsafacsaró? Az mi? – Nevetem el magam. – Fagyigép van, de ha gondolod, kidobhatom.
Felelem könnyedén, miközben figyelem a reakcióját.
- Na, ezt soha ne jelentsd ki ilyen határozottan. A szomszéd is azt mondta, nem lesz baja a kerítésnek – erre beleparkolt a fia az új terepjáróval, kis híján a nappalimban kötött ki, de felfogta az esőárok.
- Ennek örülök – pillantok körbe, mosollyal. – Mármint, hogy tetszik.
Széles mosoly jelenik meg a képemen.
- Brilliáns megkerülése annak, hogy kimondd, nem hiszel benne, vagy netán mégis.
Nem kérdezek rá, nem kérek igazat. Nem az én asztalom és életem, a hittel együtt. Nekem bőven elég a tárgyak fogdosása (oké, egy kézfogás is kiüti a biztosítékot), és hogy imádnak pakolni nálam.
Mégis elmondja. Én viszont nem kötöm még az orrára, helyette előveszek egy cetlit és felírom a bolt pontos címét, a neve nélkül. Átnyújtom neki.
- Azt nem mondom, hogy bizonyítékokat találsz. Inkább még több kérdést.
Komoly érdeklődéssel hallgatom végig, karba font kézzel. Sokan elhatárolódásnak könyvelik el, éljen némely szakember sekélyessége hivatalos formává vált. Valójában teljességgel koncentrálok Chris szavaira.
- Nem tudom. Ennyire nem gondoltam bele mindebbe. Az viszont bizonyos, hogy ezek alapján mégis hogyan működik ez a lélekvándorlás? Vagy ez nem az volt?
- Hallani hallak – vigyorgok.
- Milyen ősi módszer? – A fenébe. Inkább váltok. – Lehet akár egy jó regényt is írni belőle – felsóhajtok. – A költői vénám elveszett valahol a... nem tudom, hol veszítettem el – sandítok Chrisre.
- Rendben – bólintok.
Majdnem! Majdnem beugrok a kézfogásnak!
- Nekem az adott szó is tökéletesen megfelel. Holnap hozom a szerződést, de akár már ma is beköltözhetsz.
Ismét elnevetem magam. A mai nap jóval többet nevettem, mint eddig az elmúlt hónapban. Talán még többet kéne a boltban is dolgoznom. A savanyú céklát csak enni szeretem, nem eljátszani.
- Van kocsi, van kisbusz és utánfutót is tudunk rendelni, a szomszédnak is van, elkérem tőle.
Elgondolkodom.
- Pénteken nem igazán megfelelő, sze... szombaton délelőtt is elfoglalt leszek – lévén szeánsz lesz pénteken és általában az ki is üt másnap délig.
- Szombat délutánra összekapom magam és ahová mondod, oda megyek kocsival. Addig össze tudod pakolni az első adagot. A szekrényeket ne, azt bízd rám – nevetem el magam.
avatar
● ● Posztok száma :
36
● ● Reag szám :
27
● ● karakter arca :
Ben Barnes


Témanyitás ✥ Re: Raoul házrész •• Szomb. Okt. 06, 2018 5:19 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Raoul nevetésére huncutul vigyorodom el.
Elvben egy konyhatechnikai eszköz, mellyel elkészíthető a narancsos facsart kacsa. Egy filmben szerepelt, de talán könyvben is megjelent a történet, a címe: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? Valaha régen láttam a filmet, és a kacsfacsaró megmaradt.
Elnevetem magam a folytatásra.
Ha van, ki ne dobd! Akkor természetesen használatba vesszük, csak mondtam, hogy nem akadtam volna ki, ha nincsen. Fagyit a nélkül is lehet csinálni, bár igaz, hogy nem ipari mennyiségben, de meg tudtam volna oldani, elég hozzá egy lezárható műanyag ételes doboz, egy mélyhűtő és egy villa.
Halkan hümmögök.
A fia bizonyára igen jól vezet… – a fejem ingatom. – De mivel úgy láttam, a kerítésed már újra egészben van, azt hiszem, a problémát már elrendeztétek.
Felvonom a szemöldökömet.
Hééé, én nem kerültem meg a problémát. Mondjuk inkább úgy, hogy csak most szembesültem vele, és nem igazán döntöttem még el, hogy mit gondoljak.
Raoult figyelem, van benne valami, valami megfoghatatlan. Kedvelem a fickót, de van benne valami, amit nem tudok hova tenni.
Átveszem a cetlit tőle. Megnézem.
Egy cím van rajta. Olyan mintha egy meghívás lenne, egy helyre, ahol valamit megtudhatok, mintha egy nyomot mutatott volna. Nem tudja, hogy zsarunak nyomot mutatni kockázatos? Vagy talán pont azt szeretné, ha egy rejtély nyomában elindulnék?
Ha odamegyek… Várnak majd rám? Mikor mehetek? – kérdezem könnyedén. Pedig valahogy komolynak, nagyon is fontosnak érzem ezt a kis cetlit, de meg nem tudnám mondani, hogy miért.
Aztán gondosan kettéhajtom, és úgy teszem el.
Fogalmam sincs. És gondolom már az ötlet maga is elég meredek. Olyasmi, amivel nem lehetne odaállni egy bíróság elé sem, még akkor sem, ha egy gyilkost tudnánk elkapni ilyen módon.
Kiröhögnének, az a legkevesebb.
Elnevetem magam, mikor Raoul azt mondja, hogy hall. Azt hiszem ez illik a teázási szokásaihoz, angol humor, ha nem tévedek.
De utána az én kis francia fricskám is bejön, pedig igazából nem is akartam tőrbe csalni, de mégis, amikor leesik neki, halkan kuncogni kezdek. Ugyanúgy a szemem sarkából pillantok Raoulra, mint ő rám.
A regényírás ötlete nem is olyan rossz. A végén még kiderülne, hogy jók vagyunk benne.
Miért is ne? Bár persze ez egy újabb meredek ötlet.
Rendben! – vágom rá én is, és látom, ahogy megrándul a karja, mintha már nyújtaná is a kezét, de aztán visszakozik.
Van egy olyan érzésem, hogy nem azért, mert kórosan tisztaságmániás és fél, hogy beszennyezném valamilyen láthatatlan miazmával. Ha így lenne, akkor ugyanis nem tartana macskát. Piroskát nem gond neki megfogni.
Érdekes!
Bólintok.
A szombat délután teljesen jó. Délelőtt összepakolok, bedobozolok, és délutánra minden kész. Ha tudsz egy kombit szerezni, vagy a szomszéd terepjáróját, akkor egy körben megoldható. Nem hozok szekrényeket. Ezért is tökéletes nekem, hogy bútorozottan adod ki a lakást. Eddig egy szolgálati lyukban húztam meg magam. Várj, leírom a címet!
Most én jövök a kis papírommal, toll elő, milyen jó, hogy egy nő táskájában minden van, ugye, és aztán átadom Raoulnak a kis névjegyet. Van rajta egy telefonszám is, meg egy email-cím.
Az elérhetőségeim. Privát, nem céges – mondom és elmosolyodom.
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
144
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Raoul házrész •• Vas. Okt. 28, 2018 10:07 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Az állam leesik, majd ismét nevetek. Még hogy egy ilyen név!
- Igen? Kíváncsian várom – meglepődök a fagyi megoldáson.
- El, persze – intek. – A kerítés azóta erősebb – mosolygok.
Elkomolyodva tekintek rá, majd újfent elmosolyodom.
- Ez egy egészen egészséges hozzáállás – bólintok.
Figyelem, miközben a címet olvassa. Ezek szerint nem ismeri a helyet. Nem meglepni kívánom. Sokszor futottam bele rossz visszhangba, miután megmondtam, hol dolgozom. A flúgos a legenyhébb, amit eddig kaptam.
- Mész, mikor odaérsz, s mindig vannak, ha odamész – azt nem fűzöm hozzá, hogy nem mindig úgy, ahogy elképzeljük.
- A bíróság szakértői véleményekre, tanúvallomásokra és tárgyi bizonyítékokra épít. Ezek valahogy nem képezik részét a döntésnek.
Elnevetem magam újfent.
- Részemről a málna-díj, vagy citrom, nem is tudom, melyik, egészen biztosan érik.
Már sokadjára szólom majdnem el magam vele és ez furcsa.
- Szuper! – Mosolygok. – A felől ne aggódj, azt megoldom – nekem az is elég, hogy elmondta, miket hoz át. A kocsi már az én reszortom és a pakolás is, be meg ki.
A névjegyet úgy veszem el, hogy hozzá nem érek, bár így is végigfut pár érzet rajtam, ahogy a kártyát kézbe fogom. Tárgy, tele emléklenyomatokkal. Fenébe. De ebben már gyakorlott vagyok, így a farzsebembe csúsztatom.
- Rendben.
Így már csak az időpont kell, mikorra érjek oda. Remélem, később délután. Pár kávé kell, hogy magamhoz térjek és némi cukor, vagy csoki.

/Szombat délután/

Megegyeztünk az időpontban, s szeretek pontos lenni. A telefont csörgetem meg, nem szeretnék zajongani, vagy szomszédot felébreszteni. Farmer, szürke póló és egy edzőcipő van rajtam, a pakoláshoz tökéletes. Akár erkély, ablak vagy ajtó integetek neki egyet.
- Szia!
A dobozok egy jó tulajdonsága, hogy csak részben érintem meg így a tárgyakat, így sokkal jobb. A kesztyű meg kifejezetten áldás, az lóg ki a farzsebemből, a másikból a mobil teteje kandikál ki.
- A nehezebb és nagyobbakkal kezdjük, és azokat bízd rám.
Nem szeretném, ha ellentmondana. Pakolt eleget ma. És remélem, nem nézett még utána a helynek, bár ki tudja. Van, aki elég jól kezeli az úgynevezett flúgosokat.
Az pedig, hogy eléggé leharcolt a tegnap esti szeánsz, a szemeim alá vannak írva. Mégis, mosoly honol az arcomon.
avatar
● ● Posztok száma :
36
● ● Reag szám :
27
● ● karakter arca :
Ben Barnes


Témanyitás ✥ Re: Raoul házrész •• Csüt. Nov. 01, 2018 1:24 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Halkan elnevetem magam azon is, ahogy rácsodálkozik a kacsafacsaró nevére, meg azon is, amilyen arcot vág, egyszerre hitetlenkedő és tényleg vágyakozó.
Igen, fogok neki fagyit készíteni, már csak azt kell kitalálnom, milyet szeretne.
Rendben. És kifejezetten szeretnél valamilyet, vagy rám bízod magad és alkossam azt, amiről úgy érzem, hogy szeretni fogod?
A kerítés témáján mosolygok, igazából nem láttam a nyomát, hol támasztotta meg a terepjáró, így azt gondolom, Raoulék teljesen újjá építették. Szerintem az lenne a logikus, meg úgy esztétikusabb is, mint csak toldozva-foldozva.
Köszönöm.
Elmosolyodom.
Aztán a mosolyom újra szélesebb lesz.
Na jóóó, de mi van, ha éjszaka csellengek arra? Csak van valami nyitva tartás, nem?
Felnézek, majd újra a kártyára.
Kíváncsi vagyok erre a helyre, bár a neve nem ismerős. Mivel foglalkoztok? Gondolom, nem nyomozással, akkor maradtál volna a rendőrségnél, nem igaz?
Van egy olyan sejtésem, hogy a sérülése után mást akart csinálni. Egy percig sem hiszem, hogy alkalmatlan lenne zsarunak, nincs vele semmi baj, se a fejével, se fizikálisan. Semmi olyan, ami kirívó lenne. Szerintem felépült. Ami egyébként kész csoda… hiszen láttam a röntgenfelvételét!
Komolyan bólintok.
Pontosan. Gondolj bele, odaállítok egy kamasz sráccal és azt mondom, látja maga előtt a történteket és rá tud mutatni egy gyilkosra, aki már nyolc éve éli világát abban a hitben, hogy nem tudják elkapni… Körberöhögnének minket. Őt meg talán be is zárnák… valami olyan helyre, ahol csak kívül van kilincs az ajtón… Pedig a srác egyébként nem bolond. Nem volt az. Nagyon nem.
Elgondolkozva pillantok Raoulra, várva, hogy mit szól, várva azt a bizonyos pillantást.
Vajon hülyének néz?
Aztán megkockáztatom:
Tudod… ha nem tűnt volna el… mondott dolgokat, ha azokat valahogy alá lehetett volna támasztani, tárgyi bizonyítékokkal… Nem tudom érted-e, vagy mit gondolsz, valaki mond valamit, amit elvben nem tudhatna, vagy senki sem tudhatna, lát valamit, vagy nem is tudom… de a szavai alapján valós bizonyítékokat lehet találni, fegyvert például, töltényeket, iratokat, indítékokat, akármit, melyek aztán már, miután megvannak, saját magukban is megállnak a bíróság előtt. Nekem nem számítana, hogy eredetileg egy látnok szavának hitelt adva kezdtem feltúrni a szemétdombot, ha valóban előkerül a véres kés rajta az elkövető és az áldozat DNS-ével. Mert a DNS már valós. Az már megáll minden bíróság előtt.
A málna-díjra felvonom a szemöldökömet.
Ne már, annál biztosan jobbak lennénk!
Újra elvigyorodom.
Nézem, hogy veszi el a kártyát, óvatosan, vigyázva, hogy ne érjen a kezemhez.
Nem tuti nem tisztaságmániás. Itt valami más van. Valami REJTÉLY!
Vörös posztó egy nyomozó szemében!

/Szombat délután/

Párizs belvárosa, és amint megcsörren a telefon már vágtatok is le az ovális alakú csigalépcsőn. Nem, nem képtelenség, így néz ki. A ház régi, lift nincs, szereltek ugyan be, de nem működik, különben is, ha ketten beszállnánk csomagokkal, akkor az egyikünknek lépcsőznie kellene…
Így inkább lerohanok, nyitom az ajtót, régi, benne opálüveg, amit kovácsoltvas rác véd a külső oldalról.
Szia! Bocsi, de ma csak a lépcső a mienk – üdvözlöm, és rámosolygok. – Ötödik emelet. A jó hír, hogy a lakótársak nincsenek itthon. Yves szolgálatban van, Mimi a pasijánál, ha minden igaz, Chat meg még bulizik valahol.
Remélem, végzünk, mielőtt hazajönne. Komolyan nem értem, hogy a főnökség még nem szúrta ki, hogy minden szabadnapján szétcsapja magát. Már próbáltam a lelkére beszélni, de vagy hümmögött, vagy elengedte a füle mellett, vagy nekem támadt. Abbahagytam. Végtére is nem a pasim, nem is a fivérem. Csak elviselni igen nehéz.
Ugyanakkor mától nem kell elviselnem sem. Szerencsére melóban nem találkozunk.
Bólintok Raoul javaslatára.
A könyvek – bököm ki pirulva. – Nem tudok ellenállni.
Fogalmam sincs, mit szól ehhez, hiszen manapság már annyi e-könyv kapható… mégis szeretem a hagyományos könyveket.
Ruhák lesznek még, pipere, pár konyhai cikk, a laptopom az nem nehéz…
Pár kör után a résre nyitott lakásajtó felé intek.
Balra az utolsó ajtó, az udvari patkánylyuk az…
Régi lakás, magas mennyezet, magas, keskeny ajtók, a közlekedő falán húsz éves tapéta. Elég nyilvánvaló, miért akarok innen meglépni.
Raoulra pillantok, mond-e valamit.
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
144
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Raoul házrész •• Hétf. Nov. 05, 2018 12:11 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Chris & Raoul


- Mmmm... inkább olyat alkoss, amit igazán szeretsz! – Javaslom.
Másoknak megfelelni, felébredésem óta marhaságnak tartom. Hogy előtte is ilyen voltam-e, nem tudom. Közhely, de magam is átélem, hogy ha azt dolgozol, amit szeretsz, nem munka és még fizetnek is érte. Szuper dolog és önmagam adom.
- Miért akarnál éjszaka menni? Csak nem kukkolni akarsz? – Ugratom. Márpedig ő fog ugrani, ha éppen benyit egy szeánsz közepébe, vagy egy szertartásba és ... hát istenem. Bolondnak fog tartani és kész. Addig is jobb, ha nem adom jelét ennek.
- Majd, ha odamész, megtudod – maradok ismét a sejtelmesnél. – Várunk szeretettel – büszke vagyok a boltomra és ezt látni is rajtam. Sosem szégyelltem, de nem kötöm az orrára senkinek. Annak a dafke kornak vége. Az ugyancsak puskaporos levegőjű volt.
Jobban elkomorodok a magyarázat során, mint akarnék. Rám is ez várna, ha nagyon nyíltan felvállalnám, mit is tudok. Vannak szélhámosok. És vagyok én, akik azok közé tartoznak, akik valóban képesek rá. Az ilyenektől félnek. És azt el kell zárni. Akkor inkább adom a bolondot és aki igazán látja, mi is van, az engem is fog látni.
- Egyetértek – nyögöm ki végül, hogy aztán enyhén vállat vonok a folytatása után.
- Végül is, meg lehet oldani. Aki ki tud nyomozni valamit, oda tud csempészni logikusan dolgokat, amikről mások nem gondolnák azt, hogy valós.
- Rendben, tiéd a málna, enyém a citrom – nevetem el magam.

/Szombat délután /


A cím alapján sejtettem, hogy egészen jó kis kardioedzés lesz ez, így aztán úgy is készültem, lélekben is. Abban is tettem volna, ha a volna nem lenne ott, egy pénteki szeánsz képében.
- Kihagynak egy fantasztikus edzési lehetőséget? Ingyenes és még jól meg is mozgat – csóválom mosolyogva a fejem.
- Konyhai cikk – tartom fel a mutatóujjam. – Milyenek vannak? – Húgom mikor berendezte a két konyhát, kezdtem érteni, miért is van jó kondiban. Ennyi gépet pakolgatni...
- Mivel a könyvek nem tudnak hozzád jönni, kivéve, ha futár hozza – mosolyodom el.
A következő roham a lakásba lépve ér, de már készültem. Külön örülök, hogy felkészített Chris arra, hányan is lesznek. Vagyis hogy hányan laknak fenn, ami annyi x emlékhalmot jelent. Plusz-mínusz múltbeli évek emlékhalmazai.
- Most már nem patkánylyukban fogsz aludni – a figyelmem terelem. Jobb, minél hamarabb eltűnni innen. A boltomba vágyom. A kis szobámra. Fókuszálok.
- Merre vannak a dobozok? – A kesztyűt felveszem. Meg is könnyebbülök, fellélegezve.
- Közepesen nehéz dobozt hozhatnál, aztán úgy kezdjük pakolni. Maradhatnál lent, a kocsinál. Nehogy elvigyenek valamit.
Falduma. Nem fogja látni, ahogy lassan marhára nem kezdem jól érezni magam itt. Igazán hozzászokhatnék már. Talán többet kéne járnom tömegbe is.
- Elfértetek a lakásban? Bár nagyon jó a beosztása, amit láttam eddig belőle.
Felkapom a dobozt, edzek, meg se kottyan.
avatar
● ● Posztok száma :
36
● ● Reag szám :
27
● ● karakter arca :
Ben Barnes


Témanyitás ✥ Re: Raoul házrész •• Pént. Nov. 09, 2018 9:32 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Merőn nézem Raoult, majd felvonom a szemöldökömet és előveszem az ördögi vigyoromat.
- Jól meggondoltad te ezt? - kérdezem kísértetiesen suttogva, mintha éppen egy horrorfilmet szinkronizálnék.
Ugyanakkor már tudom, mit fogok neki alkotni.
Levendula és őszibarack.
Mert megérdemli.
Esetleg még csokoládé. A csokoládé jó, azt sokan szeretik, a férfiak nagy kedvence szokott lenni. Igen.. ez jó ötlet, egy fagyikehely csokoládé és levendula fagyival és őszibarackkal. Reszkess Raoul! Jövööök!
A következő kérdésére megvonom a vállam.
- Sose tudni. Még az is lehet. Zsaru voltam, kém vagyok.. durván fogalmazva. a kukkolás munkaköri kötelesség. De egyébként azért kérdeztem rá, mert sokszor sokáig dolgozom, és nem okvetlen érek oda normál időben. ugyanakkor érdekelne a hely. És te vagy a tulaj. Hátha van némi protekcióm.
Elmosolyodom.
Aztán kiszélesedik a mosolyom a válaszára, hogy szeretettel várnak.
Aztán Raoul elkomorodik, én meg nem értem, mi történt.
- Nem úgy értettem. Hanem... hogy is mondjam, én hajlamos voltam hinni a srácnak. Ha nem tűnt volna el... remélem nincs baja *teszem hozzá*, szóval akkor esetleg tudott volna olyan részleteket is mondani, amik alátámasztják a szavait... Csak egy példa: mondjuk a gyilkos a kést elásta a kertben és másnap ületett fölé egy rózsabokrot... az ügy tíz éve megoldatlan.. jön a médium és azt mondja, látja ő a gyilkos... ez még kevés, de ha azt mondja, látja a piros rózsabokor alatt van a gyilkos eszköz... akkor mit tudom én... kiáshatjuk, és hivatkozhatunk arra, hogy fura volt az, hogy a gyilkosság előtti fotókon nem szerepelt az a rózsa, utána meg ott van... Érted? Kitalálhatunk egy logikus magyarázatot is, hogy miért kerestünk ott bármit is és kihagyhatjuk a médiumot, hogy védjük őt.
Sóhajtok.
- Csak egy ötlet. A srác eltűnt. Mármint előlem. Amúgy lehet, hogy megvan. Nem kezdem kajtatni.
Az utolsó javaslatán elnevetem magam.
- Málnás süti citromos teával?

/Szombat délután/

Ki. Lusták mind. Rendben, Yves nem lusta, csak épp ki nem áll engem. Szerinte egy nő legyen kozmetikus, vagy fodrász maximum, vagy ha néz ki valahogy, akkor esetleg modell, de leginkább maradjon csendben és istenítse őt…
Nem mintha nem lenne rajta mit dicsérni, komolyan, csak sokat ront a fickó értékéből, ahogy ezt ki akarja követelni.
Nárcisztikus, azt hiszem, és ez bőven elég hozzá, hogy ne legyen az esetem.
Bólintok.
Konyhai cikk, nézzük csak, van két lábos, egy serpenyő, Peugeot márkájúak, de komolyan, gondoltam, amíg a kocsira nem futja, addig legalább a szupermarketes pontjaimért veszek tőlük fazekat.
Elnevetem magam.
Van még botmixer, ételtartó dobozok, ilyesmik, semmi túl nagy… de azért együtt van súlyuk. Metrón igencsak gázos lenne mindent áthordani.
A könyvekre bólintok, picit elpirulok. Nem szoktam futárral rendelni, általában egy benzinkútra kérem őket és már ki is néztem Raoul házához közel egy jó pontot.
Ez még mindig biztonságosabb, mint engem beengedni egy könyvesboltba. Oda valóban csak pénz nélkül léphetnék be. És bankkártya nélkül.
Nem. Már nem. Egyáltalán nem. Az új szobámból kilátok majd a kertre. Annyira jó. És rendes a főbérlőm is! Képzeld, még hurcolkodni is segít!
Raoulra kacsintok. Nem vitás, ezért egy klassz vacsorát kap majd valamelyik nap. Majd megbeszéljük mikor.
A szobám közepén van minden – felelem és mutatom az utat, aztán az egymásra tornyozott dobozokat is. Igyekeztem úgy pakolni, hogy valamennyit le lehessen zárni. Az oldalukon felírat, hogy melyikbe mit gyömöszöltem.
Raoulra nézek, ahogy azt mondja, hogy lent maradhatnék, nehogy elvigyenek valamit… Persze logikus, de azért szombat délután, teljes nappali fénynél csak nem kezdenek kirámolni egy bezárt kocsit. Nyilván kényelmesebb lenne lent várnom, ugyanakkor dupla annyi időbe telne lecuccolni.
Úgy kétszer annyit kellene fordulnod, tovább tartana – felelem, és csak utána pillantok rá.
Kicsit sápadt. Nem is kicsit.
Minden okés?  – kérdezem halkan. De aztán az ő kérdésére is felelek. – Az én szobám… látod mekkora, meg sötét is. Mindegy, ez még elment volna. A fürdőszoba… néha volt sorállás, plusz Chat miatt nem szerettem.  Takarítani utána, hogy egyáltalán be lehessen lépni…
Megborzongok.
A konyha… a fiúk nem használták, csak lopkodtak a hűtőből. Mimivel ki lehetett jönni. De jobb lesz innen távol.
Sóhajtok.
Ha ketten hordanánk le a holmit, gyorsabban meglennénk.
Felkapok én is egy dobozt, abban piperecikkek vannak, hajszárító, ilyesmi…
Kifelé zsebre teszem a kulcsot is, hogy ki ne zárjuk magunkat a lakásból. Aztán óvatos léptekkel nekivágok a lépcsőnek. A doboz nem nehéz ugyan, csak nem látok magam elé.
Csak le ne guruljunk...
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
144
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Raoul házrész ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Raoul házrész
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Raoul ház-