Pince lakosztály
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 7:28 am
Today at 12:13 am
Yesterday at 11:55 pm
Yesterday at 11:40 pm
Yesterday at 10:09 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
-
-
Oktatás
4
1
Média, művészet
2
-
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
9
5
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Pince lakosztály •• Szer. Márc. 08, 2017 10:12 pm

Kép később
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

556
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Darragh O'Laughling tollából
Témanyitás Re: Pince lakosztály •• Szomb. Márc. 11, 2017 9:53 pm


PERSÉPHONE &&  Darragh
Az ajtó akkor csukódott be mögöttem, amikor felkeltem  a fotelemből.  Kiléptem a nadrágomból, a vállamra csaptam és úgy indultam a nő után, hogy becsukjam mögötte az ajtót, lezárjam a házat a riasztóval is. Mi a jó a házas nőkben? Pontosan az, amiért épp félmeztelenül sétálok át a házon a fürdőm felé, hogy letusoljak. A tervem az volt, hogy a nap hátralevő részét a kerti jakuzziban töltsem. Mindenem megvolt amit akartam, feltöltődtem, és már nem is kellett kimozdulnom a lakásból, csak holnap hajnalban, amikor a konferenciára megyek.  Ez tényleg szakmai, semmi fajtába vágó téma van amikor azt is pihentetni kell, de így is úgy is ellátogatok édesanyám egyik luxus bárjába, hogy minden tekintetben feltöltődjek. Szerettem mindig is az ilyen fülledt helyekre járni, kis koromban is gyakran lestem meg anyám munkahelyén a többieket és már-már szégyen számba ment, ha nem voltunk kellően felvilágosultak, szex téren a későbbiekben. Az egyik utódom épp a medalion ügyében járt el apámnál, találkozót kért tőle, hogy beszéljünk a jövőmről, mert az, hogy csak úgy beállítottam a medállal nála, kisebb galibát okozott, noha tökéletes volt az időzítés, hiszen a klán többi tagja is láthatta, hogy nem vagyok hasztalan, még ha erre huszonhat évet is kellett várniuk. Félhetnek tőlem, és ennek örültem, mert nem fogom hagyni magam eltiporni. Amikor végeztem a fürdéssel, a konyhába mentem és kitöltöttem magamnak egy pohár bort, valamint az üveget is magammal vittem a jakuzzimhoz. A kilátás szép volt, mert végeredményben saját zárt kerttel rendelkeztem, és figyelhettem a madarakat akik betértek hozzám, valamint van kerti csobogóm is, annak a hangja is kellemesen elzsibbasztott, nincs is jobb annál, mint amikor az imént falatoztál egy jót és utána nem csinálsz mást csak elégedetten pihensz. Az a nő az imént, számos frusztrációtól szenvedett, amitől én megszabadítottam. Gondolom már sokatokban felmerülhetett a kérdés, hogy miért működik még ez az orvos beteg kapcsolat, sok-sok betegemnél? Mert én titkot tartok, és nem adom tovább, hogy mindegyikkel viszonyom van, és nem is emlékeznek rá, csak arra, hogy én bizony nagyon is sokat segítettem a terápia alkalmával, ami százhúsz fontot jelentett a számomra alsó hangon is. Két óránként százhúsz font, napi öt  beteggel számolva  is nagyjából hatszáz font. Szóval nem lehetett okom panaszra, ami az életminőségemen is meglátszott. S hiába tagadott ki az apám, az édesanyám ujjai mindig is elértek a közelembe, ilyen-olyan formában. A részéről csak látszólagos volt a távolságtartás, ha tehettük találkoztunk. Mint ahogyan holnap fogjuk tenni, az anyám üzemeltette a helyet titkon, bár papíron az enyém volt, mégis az egyik lánykája segített vezetni azt. Fejhallgatón hallgattam a zenét, így nem hallottam a nagy zenebonát, ami az ajtó csengőjével járt, sem pedig a telefonom csöngését, mert azt az emeleti szobámban hagytam. A céges telefont pedig a megkönnyebbülésem után kikapcsoltam, ami hiba volt, legalábbis a privát telefonomat a szobámba hagyni, mert amint arra gondoltam, hogy hogyan süppedtem bele a fotelbe, miközben az a kiéheztetett elhanyagolt nő kényeztetett, máris kész voltam arra, hogy a következő áldozatom energiáit magamba szívjam. Feszültem a vágytól és mindig ez volt a legrosszabb, ha elkapott a mohó, kieélgítetlen vágy. Vizesen, úgy ahogy voltam kipattantam a medencéből és átvágtam a házon. Belefér nem? A nővérem rendezvényszervező cégét hívtam, és fél órán belül, felöltözve vártam, hogy az első vendég belépjen a lakásba. Kora délután volt, de már most sötét volt, az évszaknak köszönhetően.
Hamarosan dübörgött a basszus a hifikből, és az egész ház átalakult, nyitva volt mindenki számára, aki beakart jönni egy kis duhajkodásra, léha szabadidő töltésre.
A pincehelyiségben voltam, ami csupa-csupa vörös fénnyel volt elárasztva, és pulzált, akár az itt hemzsegő emberek. A bűnös fülledt érzés mindenkit a hatalmába keríthetett, ha hagyták magukat és könnyen elcsábultak, még idelent is rajtam volt egy napszemüveg, ha töltekeztem, időnként lilán villantak a szemeim, amely szokatlan lehetett mások számára.
Én az egyik beszélgető kanapén ücsörögtem, három csinos lány és két férfi társaságában. A pince helyiséget még egy nagyobb úszómedence foglalta el, emiatt még párás is volt a levegő, a vízben és a parton egyaránt forrón tapadtak egymáshoz a testek.
Amikor is megéreztem egy bizonyos, ámde nagyon is ismerős életenergiát. Őt nem volna jó megcsapolni! Valamiért nem éltem nála ezzel a lehetőséggel, bizonyos fajta távolságtartással viseltettem felé, nem azért mert nem lett volna csinos, nagyon is az volt, formás keblek és formás mellek, persze, hogy férfi szemmel nézem meg, még jó hogy! De tudom azt is, hogy nem volna jó ha ennyi ember között látna meg, ennyi félig meztelen test között, ahol a combok és a lábak, karok és mellek gabalyodnak egymásba. A két modell épp az orrom előtt csókolózik, nagyon küzdök az önuralmammal, és az az apró, szinte alig hallható nyögés az ami megtépázza az maradék nyugalmam. Belemarkoltam a nő fenekébe, esküszöm megpróbáltam lefejteni magamról, de a buja idomok még közelebb kerültek hozzám. Kínos volna ha egy szexuálterapeuta épp egy orgia közepén lenne rajtakapva. De mivel Perséphone tudja, hogy ez a ház az enyém, így nem tehetek mást, csókra nyújtom az ajkam és puha vízálló édes barackos ízű rúzsos szájára tapadnak az enyéim, hogy csenjek a vörös életenergiáiból, mindenhonnan csak egy kicsit, emberi szemnek láthatatlan lilás ködöcske foszlány ami még néhány pillanatig kígyózik az ajkaim közé, az életenergiája.  A fekete hajó modell lány utánam kap, miközben felkeltem a kanapéról, kint kellene találkoznom vele, legalább a kertben, de ott is tudom, hogy efféle szabados buli folyik, mint idelent. Ha nem is ennyire nyílt, hiszen a buja hangok egyértelműen betöltik az ember, vagyis az én érzékeny fülem biztosan a zene ködén át. Elégedetten nyújtózkodtam, kezdtem jobban érezni magam.
Azt viszont éreztem, hogy nincs túl jól a kis ismerősöm, már megint mibe keveredhetett? Legelőször nekem sikerült belöknöm egy bárpult alá, miközben verekedtünk az egyik klántársammal, ő pedig pont a közepébe került, de meg kell hagyni ő sem hagyta magát, és véletlenül behúztam neki is egy gyomrost. Akkor bűntudatból vállaltam, hogy ellátom az összes sérülését, mert tényleg nem szokásom nőket ütni, főleg emberieket, kivételek ez alól a vadászok és a Hepburn család oldalán álló egyéb szerzetek. Aki tud harcolni azt nem kímélem.
Vettem egy újabb nagy levegőt és kiszakadtam a fekete öleléséből, és feltoltam a fejem tetejére a napszemüvegem, igyekeztem megtalálni a hirtelen jött látogatómat.
Remélem nincs komolyabb baja, feltűrtem az ingem ujját könyékig és kicsit kigomboltam a felső két gombot. Menet közben imitt amott egy-egy apró lila csápocska foszlány szaladt hozzám sietve, lágy szeretőként tekeredve az ujjaim hegyére, vagy a lábamra, emberi szemnek láthatatlanul, mint egy drága afrodiziákum a szerelem és a vágy illata, amely mind az övéké volt, körém tekeredett. Csak addig amíg meg nem éreztem, hogy ott áll a lépcsőbejárónál és ha minden igaz volt, engem keresett. Így kicsit lemerevedtem és arra az időre abba is hagytam az energiák megcsapolását.


■ ■ Can't Feel My Face ■ ■Megjegyzés:    Remélem tetszeni fog!    ■ ■credit


a gentleman in public and a master in the bedroom.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

32
● ● Posztok száma :
My Crazy Wife
● ● Keresem :
Michael Fassbender
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pince lakosztály •• Szomb. Márc. 11, 2017 11:55 pm


PERSÉPHONE &&  Darragh
Egyre inkább zavart, hogy nem jutok egyről a kettőről, mintha senki se látott volna semmit se az étteremben  és senki se tudná, hogy Lyanna mitől esett össze. Nem tetszett, hogy még a halottkémnek a jelentését se láthattam, mintha csak azon lennének, hogy minél több információt tartsanak vissza. Mindegy hogy merre lépek, mert mindig falakba ütközöm, de akkor se fogom feladni. Addig nem nyugszom, amíg el nem kapom azt, aki megölte. Fogalmam sem volt arról, hogy miért vagyok ennyire biztos abban, hogy gyilkosság történt, de más épszerű magyarázatot egyszerűen nem láttam. Biztos, hogy nem csak magától esett össze, de persze az se nyugtatott meg, hogy a medálnak is nyoma veszett. Ezt az egyet elhittem, hogy nem került be az őrsre a személyes tárgyak közé, viszont azt is pontosan tudtam, hogy viselte. Sose vette volna le, így pedig nem volt más dolgom, mint rájönni, hogy kinél lehet. Nem láttam azt se, hogy valaki a piacra dobta volna, így elvettem annak a lehetőségét, hogy eladásra került volna a feketepiacon, hiszen már itt sikerült legalább egy informátort szereznem és odahaza is megvolt. Talán, ha nem az lett volna az utolsó örökségem az apámtól, akkor nem érdekelt volna annyira, hogy előkerítsem és nem lettem volna azon, hogy a bizonyítékraktárból megszerezzem az éttermi felvételt, hátha meglátok valakit rajta, aki elvette tőle vagy éppen esetleg vadászhatott rá.
Sietve csúsztattam a felvételt a zsebembe, miután sikerült megszereznem. Nem volt annyira nehéz dolgom, hiszen szerencsére az égiek kegyesek voltak hozzám, aminek azért meg van a hátránya is, ha idióta férfiakkal kell minden egyes nap együtt dolgozni, de most nagy előnye volt. Sietve hagytam magam mögött az őrsöt, hogy utána gyalog induljak haza felé. Mire észbe kaphattam volna addigra már teljesen más utcán találtam magamat, mint kellett volna. Nem értettem, hogy miként keveredhettem a kedvenc dokim utcájába, hiszen legtöbb esetben akkor jöttem, ha összetörtem magam. Igaz, legutóbb mázlija volt, hiszen nem őt ajándékoztathattam meg azzal, hogy kiszedjen egy golyót belőlem. Ha már mindig annyira örült nekem, amikor megjelentem. Persze, hogy az ő vérét is imádtam szívni és talán már meg is bánta, hogy egykoron behúzott nekem egyet és utána még segített is ellátni a sérüléseimet, amit a verekedésben szereztem. A vállam még mindig kicsit fájt, de nem volt már szerencsére annyira vészes, mint az első pár napban.  Már éppen hátra arcot csináltam volna, amikor a zene könnyedén csapta meg a fülemet, vagy ha nem lett volna eléggé feltűnő, akkor ott volt az is, hogy két eléggé lengén öltözött hölgyemény könnyedén jött nekem és pontosan abba az irányba mentek, amerre én is indultam.  
Kisebb habozás után követtem őket, talán nem kellett volna, de én se pont az voltam, aki kihagyna bármilyen szórakozást és nem úgy tűnt, mintha túlzottan meghívó kellene hozzá. Legalábbis abból kifolyólag, hogy előttem is milyen könnyedén sétáltak be a lányok. Hangok eléggé elárultak azt, hogy nem éppen csak egy kis egyszerű házibuli zajlik. Lássuk csak, hogy miként szórakozik a drágalátos dokikám. Pár lépés után viszont rájöttem arra is, hogy eléggé túlöltöztem, de ezen nem olyan nehéz segíteni, talán még akadna segítőm is benne, hogy megszabadítson a ruháimtól, hiszen pont nem egy ilyen fülledt partitól ijednék meg. Követtem a tömeget a részben ismert házban, miközben egyre inkább magával ragadott a buli hangulata is, de mire észbe kaphattam volna, addigra ismét rám tört az a fura érzés. A látásom is pillanatok alatt lett homályos, miközben a bőröm is furán kezdett bizseregni, mintha csak valami figyelmeztetni akarna, de fogalmam sem volt, hogy mire. Sietve simítottam végig arcomon, majd levegő után kapkodtam, miközben azon voltam, hogy magamhoz térjek eme kábulatból, de alig, hogy sikerült volna máris valaki a kezem után kapott és húzott magával.  Mintha ezer éve ismernénk egymást, nem értettem, hogy miről is beszél, hiszen még mindig kissé zavart volt az elmém, de legalább nem botlottam meg ahogyan a pince irányába húzott a hölgyemény. Sietve pillantottam körbe, de szerintem bármelyik film megirigyelte volna az éppen itt zajló jeleneteket. A szemem se rebbent meg, továbbra is a tekintetemmel a helyet pásztáztam, mintha csak egy ismerős arcot keresnék, miközben végre újra teljesen tiszta lett a kép, de mire a szédülés elmúlt, addigra a kabátom a földre hullott.
Éreztem az ismeretlen hölgyemény ujjait, ahogyan egyre merészebben próbált volna megszabadítani a ruháimtól, míg végül meg nem pillantottam nő(k) társaságában az ismerős pillantást, arcot. Könnyedén álltam a pillantását, majd mintha kisebb merészséget nyertem volna vagy valami féle különleges csábítást, könnyedén fordultam vissza az ismeretlenhez, aki már nem is volt egyedül. Az események pedig eléggé felpörögtek, hiszen a következő pillanatban már fehérneműben álltam, mintha csak neki akartam volna beinteni, hogy hiába az a tekintet, vagy hiába volt korábban az a fura émelyítő érzés, akkor se fogok megpattanni. Talán csak őt akartam idegesíteni, igazából fogalmam sem volt arról, hogy mi történik velem. Még szerencse, hogy most nem volt nálam a fegyverem se, még a végén lába kéne. Pár pillanattal később pedig egy ismeretlen kéz simított végig a testem vonalán, hogy utána közelebb vonjon magához, szembe fordítson magával és birtoklóan ajkaimra tapadjon. Közben pedig nem csak az ő keze vándorolt az alig fedett testemen, hanem az enyém is könnyedén indult felfedező útra az ő testén. Volt valami igazán mámorító abban, ahogyan hozzám ért, mintha csak túlzottan tudta volna, hogy miként kábítson el. Talán még azelőtt, hogy bárki közbe avatkozhatott volna, ismételten rám tört az a fura érzés, mire sietve szakadtam el ajkaitól, és a kezem is távolságtartóan siklott a mellkasára. Megszökni esélyem se volt, hiszen mielőtt megtehettem volna, azelőtt ismét valaki a kezem után kapott és a következő pillanatban a vízben csobbantam. Fogalmam sem volt arról, hogy a víz segített ismét észhez téríteni, vagy csak amúgy is tovaillant volna, mint szokott, de mire felbukkantam a víz alól, addigra mintha mi sem történt volna. Egyre inkább nem értettem azt, hogy mi történik velem, mintha valamiféle fura árnyakat látnék olykor, de igyekeztem mindenki elől eltitkolni, hiszen tuti őrültnek gondolnának. Könnyedén másztam ki a vízből, hogy pár lépés után Darragh közelében álljak meg.
- Szabad? – pillantottam a hölgyeményre, majd mielőtt bármit is tehetett volna, könnyedén hajoltam közelebb hozzá, hogy megcsókoljam. Kezem szemrebbenés nélkül siklott végig a puha bőröm és pont nem érdekelt, hogy centikre lehet tőlünk Darragh és ezt is végignézhette ugyanúgy, ahogyan a percekkel korábbi szórakozásomat is az egyik férfival. Talán pont őt akartam még inkább idegesíteni, mármint csak úgy a hecc kedvéért, hogy miután a szenvedélyes csóknak végeszakad arrébbhessegessem a leányzót. Amennyiben továbbra is ült volna Darragh, akkor nemes egyszerűséggel huppantam be az ölébe talán pontosan ahhoz hasonlóan, mint nem olyan régen a másik és ki tudja még mennyi nőcske. – Szóval bulit tartasz és meg se hívsz?  Ez nem szép dolog, de ha már ilyen remekül lehet itt szórakozni, akkor ki is élvezném, hiszen plusz egy ember nem hiszem, hogy sokat számítana. – sejtelmes és pimasz mosoly pedig könnyedén jelent meg az arcomon, miközben a csipkés anyaga a fehérneműnek könnyedén tapadt a bőrömhöz a kisebb fürdőzés után. Szavaim közepette arcának élén simítottam végig, ha hagyta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, pedig nem az volt. Természetesen kicsit közelebb is hajoltam, mintha őt is olyan játékban akarnám részesíteni, mint a korábbiakat, de eszem ágában se volt. Helyette inkább felpattantam és könnyedén indultam utamra, hogy keressek egy kis szórakozást, ha nem állított meg benne. Feltalálnám magam, egész jó vagyok ebben.

■ ■ Move Your Body ■ ■ Nagyon tetszett! Lesz még jobb is! doboz   ■ ■credit


***
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

227
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Darragh O'Laughling tollából
Témanyitás Re: Pince lakosztály •• Kedd. Márc. 14, 2017 9:21 pm


PERSÉPHONE &&  Darragh
Hogy miért voltam óvatosabb a látókkal világ életemben? Mert mi van, ha épp a jegyesemet sodorná a szél az utamba? Mi volna akkor? Magam sem tudom, de mégis egyfajta elővigyázatossággal tekintettem rájuk, és ha tehettem, nem használtam a közelükben az erőmet, ugyanis alaposan utánajártam a témának, noha a családom megköveteli a faji tisztaságot, mégis hozzá adtak volna egy látóhoz, egy  Hepburnhöz ráadásul, mindegy, ki érti ezt! Apám… mindegy. S bár felkeltem a helyről ahol eddig ücsörögtem, nem tudtam tovább haladni, mert vonzottam az embereket, mint légy fogó az éjjel szálldogáló gyanútlan bogarakat. Most én voltam nekik a fényforrás, úgy is, hogy alig használtam az erőm. Igen, a tekintetem az övébe fúródott, miközben találkozott a pillantásunk a teremben. Láttam, ahogy elkezdik levetkőztetni, és baromira felbosszantott, hogy az egyik incubbus már rá is tapadt, és meg is szabadította a ruhái nagy részétől. Az ideiglenes partnerem derekába martam és a következő pillanatban a Pandához legközelebb álló vizi táncosnak küldtem a sugallatot, hogy rántsa be magával a vízbe.  Kevés alkalom volt az életemen, amelynél megleptek ezidáig. Hiszen mindig tudtam mások vágyait és álmait, de azt sosem gondoltam volna,hogy ő pont ma csöppenne valahonnan ide! Egy scubbusnak is lehetnek vágyai nem? Én pedig kíváncsi voltam,hogy milyen lehet az ajkának az íze, és milyen a bőre tapintása. Nem kellene elveszítenem a fejem a saját bulimon, rég nem  egy kezdő kis húsz éves incubbus vagyok, aki nem bír az ösztöneivel. Így fogtam magam, és visszaültem a kanapéra, az ölembe húztam a korábbi lányt és elfoglaltam magam vele, bár… a hajrengeteg és a válla mögül őt figyeltem, ha közvetlenül hozzáérek valakihez, a bőrén keresztül eltudom venni a szexuális energiáit. A homlokomat az ölemben ülő nő vállának dörzsöltem és figyeltem, ahogy a szőkeség közeledik, egyre inkább közeledik és csurom víz, a falatnyi ruhák tapadnak a bőréhez és a domborulatainak finom csúcsai hetykén szúrják át a puha csipkés anyagot. Élesen szívtam be a levegőt és dőltem hátra a kérdés hallatán. Mivel az ő esetében nem használtam a képességeim, mert tudom, hogy ha nincsenek tisztában a látói képességükkel, megzavarja őket, ha pedig tisztában vannak vele vagy félnek tőle, vagy egyszerűen csak értetlenek, de jól esik nekik, amit csinálok velük… szóval, igen ha lehet azt mondani , tanulmányoztam a látókat, éppen ezért viselkedem óvatosan a közelében,, még akkor is ha az imént tökéletesen elvolt az egyik fajtársammal.  
Nem bántam, hogy a rögtönzött csókjelenet után, hogy csurom vizesen az ölembe ült, és végig simított az arcélemen. Ki kellene juttatnom innen, az hogy már nem használtam az erőm a jelenlétében, még nem jelentette azt, hogy a többiek ne tennék. Az egyik "gyermekem" már megtette, az egyik az imént érkezett meg, és az őr?! Az őr valahol a vécében épp elszórakozik valakivel, ez a gond, ha egy incubbus által tartott bulira incubbus őrt hívunk meg dolgozónak…
Szóval az arc simogatás után a saját nyelvemre kellett harapnom, mert bizony majdnem kinyitottam a szám, hogy a nyelvem az ő ajkai közé csúsztassam. De éreztem, hogy most ő akar játszani, és egy incubbus mikor állítaná le az áldozatát, hogy ne az tegye ami a legnagyobb élvezetet okoz neki? Épp lesiklottak a kezeim a combjáról, azokról a puha selymes combokról, és néztem, ahogy tovaring a csípője, beszűkült a tér előttem, és csak őt láttam, mintha senki más nem létezett volna a pincében, csak mi ketten és a zene.  Hirtelen keltem fel a fotelből és paskoltam meg az arcom. Egészen biztos, hogy nincs tisztában az erejének, különben nem viselkedne ennyire fesztelenül ezen a bulin. Minimum sikongatnia kellene. Vagy ha tapasztalt lenne, meg sem lepődne azokon, hogy mit teszünk, de ő? Láttam rajta ahogy időnként megtántorodott, vagy meglepődött, az apró kis jeleket, ami azt sugallja neki, hogy ez nem helyes, nem helyes hogy azt érzi, hogy akivel idebent találkozik, az mind szabad préda lehet a számára. Persze egyfajta szabadosságot mindig is éreztem Perséphone felől, de nem ilyesfajtát mint a mostani. Követtem őt a tömegben, a magasságommal kitűntem a többiek közül, így könnyedén láttam, hogy hova tart. Egy idegen incubbus tűnt fel a terepen, nagy pofátlanság ez a részéről, hiszen mindenki tudja, hogy ez az én területem, és épp Perséphonét szemelte ki magának, egy pillanatra szem elől is tévesztettem őket, forgolódtam és végül az erőmet használva találtam meg az energiáit, az elvileg lezárt irodámban voltak. Láttam, ahogy a másik incubbus dereka köré kulcsolódnak a combjai és több sem kellett… máris veszett vadként rántottam le az idegent Perséphonéról, remélem nem szívott túl sok energiát belőle. Az idegen gerincébe térdeltem, és lehúztam a földre.
- Ő az én vendégem! Az én barátom! - vicsorogtam a másik arcába, és felemeltem a nyakánál fogva, hogy a falnak nyomtam minden ellenállás nélkül.
- Te kitaszított vagy, szabad a bulid… - vicsorogta ő, de moccanni sem tudott.
- Te pedig mindjárt halott. - sziszegtem.
- Hééé Dééé! Állj le! Hallod! - a nagy kidobó haver előkerült én pedig a földön csücsültem.
- Bezárjuk egy kis időre, csak higgadj le te is ő is, nem lenne jó ha jelenetet rendeznétek egy nő miatt! - felálltam és Perséphonére pillantottam. Feltartottam a kezeimet, miközben rá pillantottam, jeleztem, hogy nem szeretném bántani.
- Jól vagy? - remélem a másik nem szívott túl sok energiát tőle, vagy nem fekszik épp eszméletlenül az íróasztalomon. Egyik sem volna túl jó végkimenetel. Aggódtam, hogy nem esett semmi bántódása Perséphonénak, de nem láttam sehol, egyelőre. Lehet hogy rosszul éreztem az energiáit?!

■ ■Horns ■ ■Megjegyzés: Nagyon jó volt remélem az enyém is tetszik   ■ ■credit
[/quote]


a gentleman in public and a master in the bedroom.
avatar
Új vagyok
Tell me your secrets

32
● ● Posztok száma :
My Crazy Wife
● ● Keresem :
Michael Fassbender
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pince lakosztály •• Kedd. Márc. 14, 2017 10:59 pm


PERSÉPHONE &&  Darragh
Sok buliban megfordultam már, de ez valahogy mindegyiken túltett. Fogalmam sem volt arról, hogy mivel érte el ezt a hangulatot Darragh, de valahogy időm se volt igazából megfejteni és nem nyomozni voltam itt. Igazából azt se tudtam, hogy mit keresek itt és miért nem inkább a dzsekim zsebében lappangó felvételt nézem, hiszen azon talán rajta volt a válasz, hogy merre is keressem a medáliont vagy Lyanna gyilkosát. Abban nem hittem, hogy akkora mázlim lenne, hogy mind a kettő rajta lenne, de ha már egyikre választ kapnék, akkor is már előrébb lennék. Amióta nem viseltem a különleges ékszert, azóta úgy éreztem, hogy a lelkem egy része sose képes igazán megnyugodni. Mintha csak anélkül egy részemet veszítettem volna el, vagy már ez is csak a képzelet és az érzékeim átverése lett volna, mint oly sok dolog mostanában, vagy éppen most is? Az a szédülés, homályos látás és fura bizsergető érzés, amely figyelmeztet újra és újra. Talán csak volt valami a levegőben, ami engem is bevonzott és igyekeztem inkább csak annak tulajdonítani a kisebb „rosszullétet”, hogy talán túlzottan is fülledt volt itt az „idő”, amit csöppet se bántam.  
Pillantása könnyedén ejtette rabul az enyémet, miközben a külvilág is rövid időre megszűnt. Volt valami abban a szempárban, még sose láttam ilyennek és hirtelen még rövid időre az is tovaillant, hogy miként köröznek körülötte a lengén öltözött hölgyemények, de aztán mintha csak valami csábítószót súgott volna valaki a fülembe, lehelete kellemesen simogatta a nyakam vonalát, miközben kezének érintésének köszönhetően végül egy idegen meg nem nyert magának. Egészen addig, míg a kellemes perzselő érzést fel nem váltotta megint az a fura és vészjósló érzés, ami talán pontosan azt suttogta, hogy „Fuss, fuss, amíg teheted!”. De én nem akartam futni, ott akartam maradni, még akkor is, ha egy kisebb távolságot vettem fel, mint aki csak levegőhöz akar jutni, de mielőtt ismét a bűvereje alá kerülhettem volna teljesen, azelőtt könnyedén rántott valaki magával a vízbe. Nem állt szándékomban megmártózni, ahogyan igazából ennyire talán lengére se venni a figurát, vagy legalábbis nem ilyen rövid idő alatt, de hát sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan eltervezzük. Nem kellett sok idő, hogy végül úgy döntsek ideje tiszteletemet tenni a házigazdánál is. Mintha csak még inkább rám akartam volna vonni a pillantását, de hát miért is akarnám? Csak szórakozás volt, vagy még teljesen az lenne? Úgy sétáltam felé, mintha nem is csak egy testemhez simuló csipkés fehérneműt viselnék, ami még több dolgot enged sejtetni, mint alapból tenné. Csípőm néha talán kicsit túlzottan is a dallamra mozdult, ahogyan egyre közelebb értem felé. Lépteim magabiztosak voltak, ahogyan a megjelenésem is, miközben mélyen legbelül kisebb vihar tombolt. Még egy megmagyarázhatatlan tett volt tőlem, hiszen akár el is veszhettem volna a tömegben, de még se tettem. Helyette inkább az olyan kényelmesen üldögélő nőszeméllyel kezdtem játékba, hogy utána Darraghal játszadozhassak. Figyeltem arcának rezdülését, hogy hátha valamit elárul, de amikor keze combomra siklott, akkor szinte perzselt az érintése és könnyedén kúszott elmémbe egy kép, hogy milyen érzés lehetne, ha tovább siklana még inkább. Nem érdekelt a rám törő vészjósló érzés, ami közelében kerített hatalmába. Nem akartam azzal foglalkozni, hiszen elmém messze járt már és olyan dolgok cikáztak, amikről sose hittem volna, hogy valaha fognak… Könnyedén szökkent az is elmémbe, hogy vajon milyen érzés lehet ajkának az érintése, de ő nem tartott ott, én pedig könnyedén sétáltam tova ringó csípővel, mint egy szabad madárka, aki csak a számára legédesebb helyet keresi. Egy pillanatra még hátra pillantottam rá, miközben huncut mosoly jelent meg az arcomon. Figyeltem, ahogyan feláll, miközben egyre távolabb kerültem tőle. Ujjaimmal csalogatóan hívogattam őt, hogy aztán ismét előre felé figyeljek és úgy próbáljak meg átjutni a tömegen, de alig pár lépéssel később hirtelen valaki a kezem után nyúlt és könnyedén rántott magával. Kíváncsian vettem szemügyre az elrablómat és mintha csak egy szírén hálójába sétáltam volna be, hiszen szabadulni se akartam tőle, pedig ennyire könnyedén sose kerített még egyetlen férfi se a hálójába. Sőt, könnyedén hagytam, hogy magával vigyen, míg végül egy ajtó be nem csukódott mögöttünk. Ajkainak a játékai mennyei volt, őrjítő, ahogyan minden egyes érintése. Mintha csak érintésének köszönhetően olyan érzéseket keltett volna életre, amiket még előtte sose tapasztaltam volna. Lábaim könnyedén fonódtak a dereka köré, még közelebb húzva őt, hiszem vágyaim nem hogy csökkentek volna, hanem inkább nőttek… Érezni akartam őt és elveszni, vagy talán inkább megsemmisülni ebben a bódító állapotban, miközben ujjaimmal hajába túrtam és még egy kisebb sóhaj is kiszökött ajkaim között. Lábfejemmel könnyedén simítottam végig a lábszárán és már éppen egyre inkább lejjebb kezdett volna vándorolni a kezem, amikor… Amikor egyszer csak valaki lerántotta rólam őt, vagy igazából fogalmam sem volt arról, hogy mi történt, hiszen a bódulat nem tűnt el olyan könnyedén, mint talán kellett volna…
Szavak lassan kúsztak be elmémbe, miközben próbáltam összerakni, hogy mi is történik itt, de nem éppen volt könnyű, egyre inkább úgy éreztem, hogy megőrjít az a bizsergető érzés és a látásom se volt éppen a legmegfelelőbb, amelyet könnyedén nyomott el a férfi, pedig amikor hozzám ért, akkor is olyan volt, mintha kezdett volna megjelenni, vagy talán még se? Egyszerűen nem értettem, ahogyan azt se, hogy miről beszél Darragh… Nem voltam vendég, se barát, én inkább csak egy madár voltam, aki jött és ment, amikor úgy tartotta, vagyis azt hiszem. Most se hívott meg, én toppantam be váratlanul, de aztán megjelent még egy személy. Meg milyen kitaszítottságról beszélt a másik? Kezemmel könnyedén dörzsöltem meg az arcomat, mintha csak így akarnám észhez téríteni magam. Víz helyett talán ez is megteszi, amikor felém fordult Darragh, akkor sietve csúsztam hátrébb az asztalon, hiába emelte fel a kezét, akkor is kicsit összébb húztam magam. Féltem volna tőle? Nem, inkább csak túlzottan zavart voltam és automatikus cselekedett volt a részemről, mint akinek kell egy kis időre, mire rájön arra, hogy mi is folyik a környezetében.
- Jól lettem volna, ha nem rontod el a bulit! – sziszegtem a fogaim között, hiszen hangomat még nem igazán leltem meg. Ohh, persze, hogy bezsebelhetett egy dühös pillantást is, de valójában nem így volt. Nem értettem, hogy miként keveredtem ide azzal a férfival, hiszen nem sokkal korábban még a házurát csábítottam volna… Végül óvatosan lecsúsztam a bútordarabról, de egy pillanatra a lábaim meginogtak, így sietve támaszkodtam meg. Ha esetleg közelebb lépett, akkor a karjaiba kapaszkodtam. Mintha egy kisebb energiát veszítettem volna, vagy talán a hülye megérzések miatt volt az egész. Magam sem tudom.
- Miért kellett ezt tenned? – pillantottam fel rá kérdőn, miután végre megleltem a hangomat, amiben talán egy kisebb vád is szerepelt. – Megállíthattál volna, de nem tetted… Most meg… - nem érdekelt az se, ha még mindig volt nézőközönségünk… Ha esetleg részben fogott, akkor sietve söpörtem le magamról a kezét. Még akkor is, ha még mindig nem álltam biztos lábakon, de annak ellenére is tettem pár lépést az ajtó felé, legalábbis megpróbáltam. – Most meg úgy teszel, mintha a tulajdonod lennék… Nem vagyok! – hangom kissé talán nyers volt, de ez volt az igazság. Senki tulajdona nem voltam, soha senkinek se hagytam, hogy birtokoljon, vagy talán soha senki nem próbálta meg áttörni igazán a páncélt, amit felépítettem. Még akkor is a dac nyert szavak terén és tettekben, ha mélyen legbelül inkább az ő ölelésében vesztem volna el, vagy éppen ajkának perzselő érzését szívesen megízleltem volna. Ha pedig még ezek után egyáltalán lehetőségem volt a távozásra, akkor sietve, vagyis inkább biztonságos tempóban megpróbáltam kijutni a szobából, mielőtt belefulladok a vágyba, ami a semmiből jelent meg, ahogyan a másik semmiből megjelenő óva intő érzés cincált legbelül… Vihar tombolt és nem csillapodott, hanem minden egyes pillanattal, amit a közelemben töltök csak egyre nagyobb lett… Mintha egyszerre menekülnék a karjaiba és egyszerre akarnék elfutni is…és talán ez a kettőség lesz az, ami végül fel fog perzselni mélyen legbelül...


|| >> folyt
■ ■ Move Your Body ■ ■ Imádtam!  ahwie Remélem tetszeni fog. edi  ■ ■credit


***


A hozzászólást Perséphone Hepburn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 16, 2017 8:38 pm-kor.
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

227
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Pince lakosztály •• Csüt. Márc. 16, 2017 7:36 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

556
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Pince lakosztály ••

Tell me your secrets


Pince lakosztály
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lóherés Lakosztály
» Szakés Macska bár + Enheriel és Snowcat lakosztálya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Belváros :: O'Laughling Magánrendelõ-