16-17 évesen lettél állapotos, de nem tarthattad meg a babát. El akartatok szökni a valódi apámmal, de a vasakaratú anyád közbeavatkozott és soha többé nem láttad azt a férfit, akit mindig is igazán szerettél. A gyermek megszületett, de nem tarthattad meg, a világ se tudott soha a terhességedről, erről gondoskodott a családod is, hogy nehogy bárki bármit is megneszeljen, amikor pedig eljött a pillanat, akkor a világ úgy ismerte meg a lányodat, mint a bátyád legújabb gyermeke. A fiú mellé született még egy lány is abba a családba, senki se kételkedett benne, hogy nem az övéké lennék. A hajam színét  és a szeplőket arra fogták, hogy felmenőkre hasonlítok, mint te is. Te pedig beletörődtél idővel a nagynéni szerepbe, hiszen mást nem tehettél. Mindig is remélted, hogy egyszer felfedheted a titkodat, de soha nem jött el az a pillanat. Az öngyilkossági kísérletemet követően viszont esélyt kaptál arra, hogy nagyobb szerepet kapj az életemben. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, sok időt töltünk együtt és hamarabb fordulok hozzád bármivel, mint a „családomhoz”.
A családod ellenére is egészen nagyvilági nő lett belőled, mintha csak alá akartad volna támasztani a „család fekete báránya” jelzőt egykoron. Soha nem titkoltad, hogy inkább a jót próbálod meglátni és örömmel mész szembe a családi elvárásokkal, mint én is. Barátságos és kedves teremtés vagy, kicsit talán szétszórt, de a Fournier család legtöbbjével ellentétben az emberek téged szeretnek. Amikor pedig felhoztam neked, hogy nem is ők a családom, akkor mellettem álltál, támogattál, de közben nem túlzottan segítettél előre lépni, mintha féltél volna attól, hogy a titkodra rájövök. Kicsit talán mindig is reménykedtél abban, hogy újra látni fogod azt a férfit, akinek köszönhetően én is létezem, de nem is sejted, hogy ő azóta meghalt és lett egy másik lánya, egy másik családja, ezzel együtt pedig a titkod többé nem titok. Láttam a fényképet rólatok, érzem, hogy te vagy az édesanyám, hiszen erről a szív csak nem hazudik, de nem tudom, hogy miként mondhatnám el. Vajon te akarnád azt, hogy a lányod legyek, vagy te megelégszel a nagynéni szereppel, hiszen 27-28 éve (attól függ, hogy mikor is érkezel) annak mond a családunk… Megannyi kérdés tombol bennem. Meddig maradhat valami titok? Ki fog hamarabb megtörni?

|| Kedves, barátságos teremtésről van szó, s ha nem is tudta teljesen elfelejteni a tinédzserkori szerelmét azóta lehet akár más férfi az életében. Főleg, hogy az apám meghalt – ez fix dolog-.  Mindig is gondoskodó teremtés volt, aki nem félt szembe menni a családjával, kimondani kerek-perec a véleményét. Kérdés esetén PM-ben megtalálsz minket, de előbb még nekem kéne bemutatnom őt! Nagyon várunk!
(Korábban Barbara Fournier néven volt regisztrálva a karakter, de azóta egy-két dolgon változtattam.)