Édesanyád még kiskorodban elhagyott Benneteket és édesapád, pedig másfél hónappal ezelőtt elhunyt. Mondhatnánk úgyis, hogy nem ideális a családi helyzeted. Egyetlen élő rokonodról tudsz, a nagybátyádról, de róla már évek óta nem hallottál. A tragédia a szemed előtt pergett le, a részese voltál és ezt nem tudod levetkezni a mostani viselkedésedben sem. Depresszió? Fogalmam sincs. Egyszer találkoztunk eddig, két napja, amikor visszatértem egy kiküldetésről. Én azokat az információkat kaptam az apád gyilkosát kaptam meg elvégzendő feladatomul, de a neked bemutatott kép alapján erősen ráztad a fejed: nem ő volt. Lehet téged zavar a te szemléleted szerint értelmetlen halál, de mondani nem tetted szóvá. Végső soron az arcod is beszédes volt, amin nem csodálkozok, azon se, ha valóban így gondolod. Téged nem avattak be, nem ebben a szellemiségben nevelkedtél, mint annak idején megboldogult apád. Normális életed volt. A szociális média oldalaidat átfutva még azt is megtippelném boldog voltál. A képeken úgy tűnt, hogy valójában is így volt-e azt csak te tudod.
Hazudnék, ha azt mondanám bármivel is kitűnsz a többi áldozat közül, akikkel eddig találkoztam. Illúzióval érték el, hogy a saját véredre támadóként tekints. A halála nem rajtad múlt, nem a te hibád, de persze ezt másként érzed. Sajnos nem tudok mást mondani, minthogy idővel túljutsz rajta. Nincs választásod. Jelenleg a családom vendégszeretetét élvezed. Az apámat - aki ragaszkodik a maradásodhoz - ismerted ezelőtt is, jóban voltak a tiéddel és ez az ismeretség az, ami arra sarkallta, hogy marasztaljon téged, taníttasson, tisztában legyél a világgal, ami sokkal nagyobb, mint amekkorának eddig hitted. Nem tudom pontosan mi történt köztük, te is vélhetően csak egy sablont ismerheted, de az elég szemet szúró számomra, hogy mindenfélével ellát, ügyel a jólétedre. Mint aki egy régi tartozását rója le.

// Ennél konkrétabb keretek közé nem akarom szorítani a karaktert és megkötni sem szeretném a jelentkező lehetőségeit így is sokat pofáztam. Kettőn áll a vásár, amit ki akarok használni, hogy a másik is megvalósíthassa az ötleteit, hozzá tegyen a történethez, ami fejfájdítóan sokfelé haladhat tovább szerintem. Amit mindenképp fontosnak tartok megjegyezni az az, hogy nem akarok semminek a közepébe ugrani. Nem egy, nem is két játék erejéig tervezem egymás dolgának megnehezítését vagy épp segítését. A lassú fejlődést szeretem, remélem lesz valaki, aki hasonlóan van vele.    //