» Egykét táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Drága hercegnőm...!
Tudom, tudom... te nem szereted már, ha így hívlak, mióta csak leszállt a gép itt Párizsban szinte leharapod a fejem, mikor így szólítalak. Mert azért mégis csak öt év telt el az óta, hogy elköltöztem otthonról, és akkor te még egy édes kislány voltál, a szülők szeme fénye, a kis hercegnőnk. Most viszont  állításod szerint legalábbis - egy érett nő vagy. És hogy szerintem milyen vagy? Hát kezdjük ott, hogy talán már évekkel ezelőtt is mi ketten olyan voltunk mint ég és föld. Egy szóval teljesen különböztünk, és ha azért nem látszódott volna rajtunk, hogy egy géneket örököltünk, akkor nem is mondta meg volna senki, hogy mi ketten egyáltalán bárminemű rokoni kapcsolatban állunk, nem hogy édestestvérek vagyunk. Mert te mindig is nagyszájú makacs, és akaratos voltál, na meg persze hisztiztél ha valamit nem kaptál meg, amit nagyon is akartál. Már kicsiként is egészen határozott voltál, és velem ellentétben egészen fiús. Nem is haboztál soha beverni a veled szemtelenkedő fiúk orrát, na meg persze azt is folyton megígérted, hogy csak találkozz azokkal akik engem bántanak, nem ússzák meg szárazon. Egy szó mint száz, már akkor belevaló csaj voltál, na de most... Ez szinte semmit nem változott. Persze azért Ehhez még hozzájön az is, hogy azért már te is kamaszodsz és elléggé érdekelnek... szóval hát a fiúk... És most, hogy itt vagy velem, Párizsban, az én lakásomban, már nekem kéne rád vigyáznom. Még ha te úgy is gondolod, hogy erre semmi szükség, de azért megteszem, mert már képes vagyok rá.
A kapcsolatom veled... Talán nem olyan szoros, mint kéne, de ez betudható annak is, hogy öt éven keresztül csupán csak az interneten láthattuk egymást. De azér azt elmondhatom, hogy te többet tudsz rólam, mint anyáék. Te tudod azt, már akkor is tudtad, hogy mit is érzek Azariah iránt, és azt is tudtad, hogy ő az egyik, a legfőbb ember, aki bántani szokott. Ennek okán talán nem is kedveled, esetleg egészen utálod is, és nem tudom, hogy mit fogsz szólni, ha Párizs utcáin meglátod őt majd.
A lényeg ennyi. most már csak annyit fűznék hozzá, hogy gyere hamar, és forgasd fel jobban az életem, drágám!