» Egykét táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
A kórházban találkoztunk, miután magamhoz tértem a kómából. Eltévedtél, vagy csak kíváncsi voltál? Ki tudja, de az is biztos, hogy sose láttuk egymást előtte. Nem túlzottan beszélgettem veled eleinte, hiszen minden annyira zavaros volt, mivel csak pár nap után kezdtem emlékezni bizonyos dolgokra, de te ennek ellenére szüntelenül beszöktél a kórházi pizsamádban és köntösödben hozzám, amikor anyáék, vagy más családtagjaim nem voltak velem. Szeretsz beszélni, nem is keveset, de helyettem beszéltél, így igazából nekem jó volt, mert mit kellett volna mondanom? Semmit se értettem, így mondani se nagyon tudtam volna mit, egyszerűen csak pár nap után úgy éreztem, hogy ki akarok innen kerülni, ebből az ágyból, erről a helyről.
Mindig is imádtam mozogni, a szabadban lenni, de most mégis ágyhoz voltam kötve, sőt, amikor közölték velem, hogy újra meg kell majd tanulnom járni, és írni is, akkor szinte zokogásban törtem ki és még inkább magamba fordultam. Nem voltam a legjobb gyerek, de én csak nem akartam, hogy a szüleim elváljanak és mégis én kerültem a kispadra. Hosszú út áll előttem, de te mégis képes voltál mosolyt csalni arcomra, ahogyan te rajzoltál valami idiótaságot is először a gipszemre. Melletted jól kezdtem érezni magam, csínytevéseket tettél helyettem is a kórházban, de aztán téged hazaengedtek, nekem pedig maradnom kellett. Úgy volt, hogy költöztök, de végül mégis maradtatok, iskola után pedig mindig nálam kötsz ki. Tanulás? Beszélgetés? Olvasás? Vagy csak szimplán segíteni akarsz abban, hogy ne adjam fel, mert minden rendben lesz? Talán mind egyszerre, de a felnőttek persze nem sokat szólnak bele, mert mi még csak gyerekek vagyunk… De véleményem szerint, az elmúlt időben a barátom lettél, hiszen az iskolatársaim közül nem sokan látogatnak meg, de téged levakarni se lehet, viszont ezt csöppet se bánom. A te szemeidben nem a szomorúságot és az aggódást látom, hanem a vidámságot és az életet, azt, ami egykoron bennem is megvolt. Segítesz, ha tudsz, de hát két gyerek a világ ellen? Sokak szemében talán vicces, de mi akkor is kitartunk.

|| Örökmozgó, kicsit csínytevős fiúról lenne szó, aki mindemellett imád még beszélni is. Alapjáraton nem rossz, de a tizenévesek csínyei megtalálhatóak benne. Azt rád bízom, hogy miért volt rövidebb ideig a kórházban. A pb változtatható, csak javaslat, de mielőtt cserélnél egyeztess róla! Azért gondoltam rá, mert sok fiatalkori kép és gif is van róla az out-nak köszönhetően, de mindenképpen a 12-13 évesnek való képeit használd! Kérdés esetén pm-ben megtalálsz. Nagyon várlak! Kell egy barát a sok nagy között.   Légyszi gyere gyorsan!