» Egy-két táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Már nem emlékszem, pontosan hol ismerkedtünk meg, és arra sem, pontosan mikor, de az biztos, hogy hideg volt, és nagyon régen. Vagy csak az üresség volt az, amit a feleségem árulása és a válásom után éreztem? Menekültem előle, téged a saját gondjaid űztek messzire a férjedtől, aztán egymásba botlottunk valahol az ezredforduló előtt, és mint kiderült, a démonjaink egészen összehangoltan tudnak részeg keringőbe bocsátkozni a selyemágyneműk és a francia vidéki levegő bódulatában.

Tudtam, hogy férjed van, egy fiad, mégsem érdekelt, csak Te. Egyszer arra is megkértelek, hogy hagyd el őt, és gyere hozzám; a szívem egy kicsit összetört, mikor kinevettél, mintha olyan lehetetlen ötlet volna, mintha nem az én csóknyomaim borították volna a nyakad, mintha nem mondtad volna korábban a csókok és vágyódó simogatások közepette, hogy szeretsz. Talán nem gondoltad komolyan, talán csak egy vagyok a sok közül; nem kérdezősködök, nem szokásom, és te sem szoktál.

Régen szerelmes voltam beléd, aztán egy kicsit megtörtél, egy kicsit meggyötörtél, de még mindig a tiéd vagyok, és te az enyém, csak épp ezek a szavak, az esküd, továbbra is a férjedhez kötnek. Még mindig szeretlek, bár az ifjonti hév már elveszett valahol a titkos találkák és lopott csókok között, az évtizedek óta koptatott utakon.

Párizsban éltem, te vidéken; néhány évig házas voltam, megint, de aztán vége lett, és megint visszatértünk egymás életébe. Néhány hónapja fogtad a két kisebb gyereked, és felköltöztetek a fővárosba. Nem tudom, a férjed hogy lehet olyan ostoba, hogy elhiszi a hazugságaid, hogy csak a gyerekek miatt tetted; talán rosszul alakultak a dolgaid odalent, vagy tényleg nem hátsószándék vezérelt? Nem szoktalak elemezni, úgyhogy ez a te titkod, én csak azt tudom, hogy hirtelen közelebb lettél, mint korábban, sőt, valamilyen eszement okból megkértél, hogy fogadjam a pácienseim közé a kisebbik fiadat, Pascalt, én pedig valami mégőrültebb okból belementem. Nem gondoltam, hogy lebukhatunk; lassan második évtizede húzzuk.

Mennyire fogsz örülni, ha kiderül, hogy a fiú tudja, csalod a férjed?

Mennyire fogtok örülni, ha kiderül, hogy a lányod tudja, igazából nem a férjed az apjuk?

Mennyire fogok örülni, ha kiderül, hogy én vagyok az?

//Ne tessék megijedni az idősebb hölgy igénylésétől!   Egy nagyon összetett, több oldalról is drámákkal fűszerezett, érzelemdús és morális kérdéseket is felvető kerettörténetbe csöppen az illető, aki kiigényli Joanne-t. Semmi sincs kőbe vésve részemről, sem az, hogy a románcnak feltétlenül vége kell hogy szakadjon, és az sem, hogy visszatérjenek a mély érzések. A körülményeket velem meg a gyerkőcökkel is egyeztetni tudod PM-ben, ha megérkezel; a néven kívül minden egyéb teljesen alkuképes, a lényeg, hogy vedd figyelembe, Pascalon és Olympe-on kívül akad még egy idősebb fiú is, aki ráadásul épp nemrég örvendeztetett meg unokával, úgyhogy eszerint keresgélj arcot. A férjed egy pezsgőgyár tulajdonosa, pénzben nem szenvedtek hiányt, talán nem is dolgozol. Várunk!   //