Az 1600-as években a Walsh boszorkányok nemzetségét megátkozták, mert egyik tagjuk bűnös viszonyt kezdett a család ellenségének számító Ryan vadászok egyikével, és kapcsolatukból egy fiú gyermek született. Az átok szerint az eljövendő generációk boszorkányai fiaiknak nem örökíthetik és nem adhatják tovább erejüket, kizárólag a lány utódok azok, akik minden tudás és erő birtokosai lehetnek. Az átok jellegzetessége, hogy négy generációnként annak újra meg kell fogannia, és egy Walsh boszorkány valamint egy Ryan vadász kapcsolatából születendő fiú gyermek által újabb nemzedékekre sújtva a fiú utódokat. Én vagyok ennek a bizonyos negyedik generációnak a jelenlegi tagja, aki eme súlyos örökség kézzelfogható hordozója és majdani beteljesítője kell, hogy legyek. Sokan talán úgy vélik, hogy a modern korban már nincs helye efféle régimódinak számító dolgoknak, ahogyan még többen azt gondolják, hogy a változások szele mindezt messze űzheti. Azonban a mágia nem olyasmi, amin foghatna az idő. Éppen ezért én azon munkálkodom, hogy eme átok alól megtaláljam a családom számára a feloldozást. Eddig sikerült benneteket elkerülnöm, és eddig csak a családi legendáriumokból  hallottam a Ryan vadászokról, akik úgy hírlik sokkal inkább a skandináv térségben tevékenykednek mostanság. Ám az egyikük úgy tűnik hazatérni készül, talán mit sem sejtve az átokról. Te vagy az, akivel eddig még nem volt alkalmunk találkozni, ám a Sors, mely oly ügyesen keverte már eddig is a kártyákat, úgy hiszem elrendezi majdan azt, hogy útjaink keresztezzék valamilyen módon egymást. Vajon beteljesítjük és megerősítjük majd az átkot, vagy sikerül megtalálnunk közösen alóla a kibúvót?
A karakter alapvető múltját nem szeretném megszabni, úgy hiszem egy vadász, aki rendelkezik már nem kevés tapasztalattal. Az átokról talán csak annyit tud amennyit az apja elbeszélt neki, illetőleg, hogy ha egy Walsh boszorkánnyal találkozik, akkor ne gondolkodjon hanem vegye az életét. Te azonban engedve valami belső erőnek (nevezzük az átok velejáró mellékhatásának) nem vagy képes elpusztítani engem. Ahogyan én sem tudnék ártani neked, még úgy sem, hogy nem ismerlek, nem kéne semmi rossz érzésnek lennie bennem utána. És mégsem. Azt hiszem ez lenne az ami meghatározná a kapcsolatukat és amely a történet kibontakozása közben billenthetne majd egyik vagy éppen másik irányba. Mást nem is nagyon szeretnék megszabni, a keresztnév a megalkotóra bízva, örülnék valami kelta/ír hangzású névnek, a családnév viszont kötött, hiszen az előtörténetemben így szerepel a családod. Az avatár örülnék ha maradna, de alkuképes vagyok ebben a kérdésben is. Üzenetben várlak ha befutottál, ott esetleg részletesebben meg tudjuk beszélni, ha még kérdéseid lennének.