» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:


Te vagy a Lamoureux család egyetlen gyermeke, az aranyifjú, mára pedig a családi biznisz-, a pezsgőgyár feje. Kőgazdagok vagyunk, és ezt az előtt is tudtam, hogy hozzád mentem volna. De, minden klisétől mentesen, talán hihetetlen módon, nem ez volt az a tényező, ami miatt igent mondtam neked annakidején. Szerettelek. Tényleg, tiszta szívvel, hovatovább istenítettelek téged, te pedig a tenyereden hordoztál, királynőként kezeltél engem, bármit megadtál volna nekem, megtettél volna értem; elég lett volna csupán egy sóvárgó sóhaj részemről.
De valami megváltozott. Nem azonnal, nem egyik napról a másikra, hanem szépen, lassan. Megváltoztam, megváltozott bennem valami, és többé nem éreztem úgy, hogy oda tartozom, Épernay-ba, hogy melletted van a helyem azon a bizonyos, képzeletbeli trónuson.
Valószínűleg közrejátszott ebben az egészben az is, hogy nem szeretted volna, ha Párizsban dolgozok-, arról meg aztán végképp nem akartál hallani, hogy ott nyissak egy üzletet. Ellenben felajánlottad, hogy segítesz elindítani egy vállalkozást Épernay-ban, hogy finanszírozod az indulásomat a városban, mint fényképész.
Gőgös makacsságomból adódóan visszautasítottam. Nem a te hátadon akartam felmászni, és nem akartam rajtad élősködni, téged használni hátszélnek; én akartam az életem egyedüli és kizárólagos irányítója lenni.
Roppantul boldog voltál, amikor bejelentettem, hogy terhes vagyok; veled ellentétben én valamiféle megmagyarázhatatlan okból, rettegtem. Hervé születése után nem sokkal pedig leléptem, se szó, se beszéd. Nem válaszoltam az üzeneteidre, nem vettem fel a telefont, amikor hívtál és nem is kerestelek. Én arra fogtam, hogy szülés utáni depresszióban szenvedtem, de ezt egyetlen orvos sem erősítette meg. És, tudod, miért nem? Mert hazugság volt az is, mint egy csomó más a közös életünkben.
Ekkor találkoztam Andreasszal, akivel évekig szeretők voltunk, kisebb-nagyobb megszakításokkal, szünetekkel, szakításokkal, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Mégis visszamentem hozzád, amikor újra teherbe estem, amikor az ikreket, Olympe-ot és Pascalt vártam.
Te a mai napig nem tudsz az apasági tesztről, melyet elvégeztettem, és az eredményről sem, mely alapjaiban változtatta meg az életemet, és, ami százszázalékos bizonyossággal kimutatta: nem te vagy az ikrek apja, hanem Andreas. Én tudom az igazságot. Én egyedül. Senki más.
Már nem bírtam elviselni a hazugságokat és a titkolózást, és belefáradtam abba, hogy úgy pózoljak az oldaladon, mint egyfajta díszfeleség; nemes egyszerűséggel, mintegy villámcsapásként közöltem veled: elhagylak, Párizsba költözök, és viszem magammal az ikreket is.
Biztos, hogy nem nyugodtál bele, ahogy abban is biztos vagyok, hogy, ha nem is vagy benne teljesen biztos, sejted, hogy megcsaltalak-, hogy a mai napig megcsallak téged. Talán ezért jössz utánam, hogy kiderítsd, kivel kavarok. Talán azért, mert válni akarsz. Talán vissza akarsz szerezni. Talán mindet egyszerre. De egy biztos: zsigeri szinten érzed, hogy valami nem kerek, és ki akarod deríteni, hogy mi folyik a háttérben, a színfalak mögött, hogy mit titkolok előled.

// azt hiszem, ennyi. A kapcsolódó karakterek et-it, meg Joét is, nyilván, kötelezően ajánlott elolvasni, valamint felvenni velük is a kapcsolatot
A pb, megegyezés után, változtatható, de a megalkotó figyeljen arra, hogy többször is elhangzott: az ikrek egyáltalán nem hasonlítanak Armandra. Btw Jeffrey Dean Morgan került még szóba, de szerintem kellően rugalmasak vagyunk e téren
Én, személy szerint, nem ellenzem, hogy Armandnak is legyen egy (vagy több:'D) szeretője. Megbeszélés tárgyát képezi, hogy erről Jo tud-, tudhat-e. (Finoman jelezném: a nő se nem hülye, se nem vak )
Azt a megalkotóra bízom, hogy a férfi miért toppan be a fővárosba, a fentebb felsoroltakon kívül lehet még más is, vagy az összes, vegyítve. Tényleg fontos lenne, hogy ki akarja deríteni, hogy mi történik, hogy egészen pontosan mi nem klappol a házasságukban, az életükben, mert pontosan tudja, hogy valami nem oké. Nem hülye a férfi, és érzi is, hogy többről és másról van szó, semmint Joanne szabadságvágyáról, meg az álmainak a beteljesítéséről.
Bármiféle kérés, kérdés, óhaj, sóhaj jöhet pm-ben; iszonyatosan várjuk, és biztosan nem maradna játék-, meg plotok nélkül!