» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Idéznék az előtörténetemből:
"Minden szuper lenne, élhetném lassan a saját kis életem, ha drága szeretett nagyanyám nem jelentette volna be fél éve, hogy lassan ideje férjhez mennem és igen, már megvan a kiválasztott! Azt hiszem újabb sokkot kaptam. Édesapám mellettem állt, de két nővel szemben esélytelenek voltunk, így három hónapja igent mondtam egy „csodás” embernek, akiről a mai napig nem tudom még, hogy ki is valójában. A karrieremnek jót tett, ez tény.  Az is tény, hogy igazán kedves és megértő tud lenni. Még a lánykérés előtt megbeszéltük, hogy csak a látszatot tartjuk fent, szóval közönség előtt minden happy, de amikor ketten vagyunk hozzám ne merjen érni, mert eltöröm a kezét! Na jó, nyilván nem ezt mondtam, de ez volt a lényege és ő elfogadta, mert igazából ő sem szeretne elvenni. Megbeszéltük, hogy ha megtalálja valamelyikünk a számára megfelelő partnert,  felbontjuk az eljegyzést, addig meg jó lesz így is."
Halálra van ítélve ez a "kapcsolat"? Amikor szétmennénk akkor jövünk rá, hogy egymásba szerettünk? Ez majd kialakul.
Amit még tudnod kell, hogy elég nagy nőcsábász Curtis, amit Loise előtt nem is tagad és ez egyáltalán nem esik jól a lánynak.