» Egy-két támpont, amit bátran kiszínezhetsz:
Rosszkor voltunk rossz helyen, ez pedig a vesztünkké vált - röviden és tömören így lehetne leginkább jellemezni a találkozásunkat. Egy olyan gyilkosságnak voltunk a szemtanúi, amit sose lett volna szabad látnunk... Hamar a rendőrség kezére kerültünk, mint szemtanúk, ők pedig nem engedtek el minket, míg fel nem vették a tanúvallomásunkat. A gond csak az volt, hogy nem egy pitiáner bűnözőt küldtünk a sittre, hanem a new york-i alvilág egyik kulcsemberét. A vallomásunkért cserébe bekerültünk a tanúvédelmi programba, a bíróságról egyenesen a repülőtérre szállítottak minket, ahonnan pedig meg sem álltunk a franciaországi Lyon-ig.
És itt vagyunk most, a Lyon-tól mindössze másfél órányira fekvő aprócska kis határ menti városban, Challex-ben. A vendéglátónk, Alise az igazságügyben dolgozik és valami korábbi trauma miatt lett a tanúvédelmi program egyik felügyelőtisztje, így most az én "féltestvérem" is, akihez a fedősztorink szerint ideköltöztünk.
Egyébként eszméletlen bénák vagyunk, bár ezt szerintem nem kell neked mondanom. Egyikünk se szokott még hozzá az új élethez, az új névhez, az új személyazonossághoz, amit egyetlen aktába összesűrítve odaadtak nekünk, mikor felszálltunk a gépre. Hibázunk, nem is keveset, nem is néha, hanem jóformán állandóan. Mindketten rendszerint az eredeti nevünkön mutatkozunk be, ha pedig valaki engem Violet-nek, téged pedig Ethan-nek hív... többnyire oda se figyelünk. Nem vagyunk jók ebben és őszintén félek attól, hogy egyszer olyan szinten elrontjuk az egész hazudozást, hogy aztán végül mindketten megkapjuk a golyót a fejünkbe. Hisz nem kell szépíteni a dolgokat, ezért vagyunk itt, nem? Ezt akarja elkerülni a titkosszolgálat, holott mindenki tudja, hogy valóságos vérdíj van kitűzve a fejünkre. Csak mert láttuk, ahogy megöltek egy korrupt képviselőt.
Alise-nél külön lakrészünk van, amit csak nagyon ritkán és akkor is kizárólag felügyelet mellett hagyhatunk el, mi pedig elmondhatatlanul unatkozunk. A sorozatnézés, a kártyapartik, a társasjátékok ideig-óráig lekötnek minket, de mégse kisgyerekek vagyunk, hogy ennyivel beérjük.
Mondjuk kezdünk eléggé összecsiszolódni, talán jobban is, mint kellene... A tequilázós estét, amiben még a repülőn megegyeztünk, nem ártana végre megejteni, ám félő, hogy az alkohol felszabadít olyan energiákat, amiket nem szabadna felszínre engedni. Már nem azért, mert vonzódni egymáshoz rossz dolog volna, vagy mert nem tudnánk akkor kicsit élvezetesebben elütni az itt töltendő időt... de gondolj bele, mi lesz akkor, ha valami rosszul sül el? Nekünk akkor is egy fedél alatt kell majd élnünk, bezárva. Lehet nem kéne ezt megkockáztatni. De hát... mi emberek felelőtlenek vagyunk, akik szeretnek a tűzzel játszani. Csak aztán ne csodálkozzunk, ha megégetjük magunkat.

Fontos szereplője lennél az életemnek, úgyhogy gyere gyorsan, Kedves! Mint olvashattad, csak a kapcsolódási pontot határoztam meg, minden más szabadon alakítható a karakterrel kapcsolatban. Kettejük jövője pedig majd alakul a játéktéren, de mivel nem vagyok semmi jónak az elrontója, így nyugodtan tervezhetsz velem.
Hosszú távra keresnék játékostársat, úgyhogy kérlek csak akkor vállald el, ha nem tűnsz el pár kör után. Nem elvárás a napi aktivitás, nem kell ontanod magadból a reagokat - hisz suli és munka mellett én is lassabb leszek -, de ne is várassuk egymást hosszú hetekig. Bárkinek bármi közbejöhet, de arról szóljunk a másiknak, mert ennyit szerintem mindenki megérdemel.
Ha mindezekkel nem ijesztettelek még el és tetszik a karakter, akkor regisztrálj és keress meg pm-ben. Én várlak!