Ira belemártja az ecsetet az arany szemfestékbe. Óvatosan, kisujját az arcomon tartva, a szemhéjam közepére visz fel a belőle. A háttérben a Mamas and the Papas Californa Dreamin' duruzsol halkan. Ha tehetném, oda lépnék, egy picit tekernék a hangerőn, így alig tudom kivenni a szöveget. De nem szeretném megzavarni a legkisebb mozgolódással sem Irát. Belebámulok a szemébe, hallom, ahogy levegőt vesz, arcán egy apró mosoly játszik. Hátra csúszik a forgós székkel, hogy jobban szemügyre tudja venni a művét.
— Kész? — pillantok rá.
— Kész — egy bólintással nyomatékosítja a szavait.
Fölpattanok és az egészalakos tükörhöz sietek. Bár a matricák, képek, apa szerint nemes egyszerűséggel szemét, eltakarja a tükör nagyobb részét, még így is tökéletesen látom magam. A kék bársony ruha lágyan öleli körbe az alakom. A tudorkort idéző párnákat én varrtam rá, mert szükségem volt valami egyedire, és a tudorkori ruhákból sosem elég. Ha tehetném, valószínűleg sosem hordanék nadrágot. A ruha természetesen egy használtruhás boltban szereztem, és kisebb nagyobb átalakításokkal tökéletes a bálra. Földet söprő, a vonalú szoknyája, akár egy tenger omlik le a lábaimon. Hosszú ujjaiban kellemesen melegem lesz egész éjjel. Talán pont ezért választottam ezt a szerelést. Ira kezei óvatosan felcsúsznak a vállamra, majd egy elszabadult hajtinccsel kezdenek játszadozni. A mellkasának döntöm a fejem. Egy pillanatig elcsöndesedünk, mind kettőnknek hiányérzete van.
— Te jössz! — fordulok hirtelen hátra, mire a fiú összerezzen. Nem bírom elviselni a hosszú csöndeket, az elnyújtott, kínossá váló perceket. — Megcsinálom a sminkedet.
Ira felnevet, de készségesen leül a tükörasztalomhoz, én pedig mellé, az irodai székbe.
— Vörös rúzs, és cicás tusvonal? — vonja fel a szemöldökét.
— Nem is hangzik rosszul — gyors puszit nyomok a szájára, miközben alapozót öntök a kezemre. — Kontúrozás? — kuncogok, mert eszembe jutott a legutolsó eset, amikor Ira és én megpróbáltunk kontúrozni, mind a ketten úgy néztünk ki, mintha sárral kentünk volna be a fejünket.
— Meg ne próbáld! — eltolja az ecsetet, ami vészesen közelít felé. — Maradjunk a megbeszélteknél.
—Megegyeztünk.

Lehuppanok az ágyra, ahol Ira szemét lehunyva feküszik. Oda kucorodok a válla és nyaka közti mélyedésbe, figyelem, ahogy minden lélegzetvétellel emelkedik, majd süllyed a mellkasa. Olyan megnyugtató, a csönd most nem válik ragacsosan fojtogatóvá kettőnk között, hanem kellemesen pihen köztünk. Tenyere elvándorol az arcomra, hüvelykujjával végigsimít a felső ajkamon.
— Ne csináld, tönkre teszed a sminkem — szuszogom a nyakába. Ujjai így az arcomról, leszánkáznak a vállamra, ahol apró köröket írnak a ruha anyagába. Olyan nyugodtság uralkodik köztünk. Akár el is aludhatnék a karjaiban.
Hatalmas robajjal nyílik az ajtó, Aungus lép be, aki rögtön el is kiáltja magát.
— Én akarok középen lenni!
— Nem — nyújtom el az "e" betűt. — Én pici és aranyos vagyok, ez az én helyem.
Aungus megadóan sóhajt egyet, majd bebújik hozzám, magához von. A sok végtagok összegabalyodva, csomóba kötve hever a kis, kétszemélyes ágyamon.
— Asszony — a kezébe veszi az arcomat, megcsókol, először csak óvatosan, puhatolózva, majd egyre követelődzőbben húz magához. Azután leenged az ágyra, egy pillanat erejéig nem nyitom ki a szemem, félek, hogy elszáll a pillanat varázsa.
— Férjuram — Aungus áthajolva rajtam oda bújik Irához, így akaratlanul is kiszorulok az ágy szélére. Csókjuk hosszú, elnyújtott, Ira belemosolyog. Szeretem őket, ahogy Ira olyan lágyan beletúr Aungus hajába, a fiú a keze pedig elkalandozik Ira hátán, lassan becsúszik a pólója alá.