Egyszer volt, hol nem volt...volt egyszer egy tökéletes srác; haha jó vicc volt. Az unalmas rész már papírra vésetett, úgyhogy csapjunk a lecsóba és jöjjön az izgalmas történet.
Nem is olyan régen volt ez a dolog, már évek óta járom az utcákat és vándor cirkuszokban fordulok meg, no de a munkán kívül én is csak egy átlagos ember vagyok...a magam módján legalábbis, hiszen mindennek mondható vagyok, csak átlagosnak nem. Tehát olyan huszonöt-huszonhat lehettem, mikor megszereztem a jogosítványomat, nem igazán siettem el a dolgot, de most igazán úgy tűnt, szükségem van egy autóra; loptam is egyet, na csak poén..vagy mégsem?
A lila Lamborghinimben ültem és vezettem, zene szólt, aztán piros lett a lámpa és megálltam; előkaptam a telefonomat és már twitteltem is, észre sem vettem, hogy időközben zöldre váltott a lámpa és dudálnak rám ezerrel, ezért mikor végre feltűnt nem néztem semerre csak a gázra léptem. Egy fél utcával arrébb még időben eszméltem fel a dologra és az előttem áthaladó gyalogos életét meghagyva léptem a fékre és az autó egyből satufék következtében rántott egyet és a kerék nyomaival megékesítette az úttestet. A gyalogos ijedten meredt rám, de a szemeiben én mindent láttam csupán félelmet nem, valami megfogott kék íriszeiben. Vadság volt az ami lángolt szemeiben ahogy megpillantott, éreztem, hogy még látnom kell az életem során legalább egyszer. Így is lett, másnap, munkába indulva szembe jött velem, egyből felismertem és gondolkodás nélkül leszólítottam, nem tűrtem nem leges választ, már akkor is mintha a tulajdonom lett volna. - Tegnap majdnem elütöttelek, most meg csak így sétálgatsz az utcában? - Persze a kérdésemet közel sem tolakodva tettem fel és nem is tolakodásnak szándékoztam, csupán meglepett; számomra ismeretlen volt minden érzelem a fájdalmon kívül és nem gondoltam volna, hogy úgy érezhetek egy nő iránt, hogy azt kívánom bárcsak az enyém lenne és azt tehetnék vele amit csak óhajtok. Persze ez a kapcsolat ettől még jó messze állt, hiszen még egymás nevét sem tudtuk, de a következő egy órában amikor is dolgoznom kellett volna, de inkább be sem mentem; igenis megtudtuk egymás nevét. Eleanor füleimnek zene ez a név, kellemes orgánuma van, nem túl hétköznapi mégsem az a ritka fajta. Gyönyörű nevek egyike a Caroline is, de abban semmi egyediség nem rejlik.
Ahogy a későbbiek folyamán megtudtam, ha elütöttem volna azért nem kis börtön járt volna, ugyanis kiskorú volt még, mikor komolyabban megismertem akkor tölthette be körülbelül a tizennyolcat. Nagyon fiatal volt és gyönyörű, pont az esetem; hát gondoltam semmi gondom nem lehet ha kihasználom azt ami vagyok; elcsábítottam nem hazudok, de arra nem számítottam, hogy véresen komolyan kezd majd el követni engem és olyanná válni amilyen magam is lettem az évek során; nem csak külsőleg, hanem belülről is teljesen megváltozott, de nem elleneztem a dolgot; az hogy olyan lett mint én, csak jobban vonzott hozzá. Elkezdtem hát kisajátítani is, nem adtam fel amíg bele nem ment, hogy a tulajdonomként tekintsek rá. Kisit már be is kezdett kattanni, engem pedig elhívott a cirkusz, mennem kellett, bár nem akartam. Minden szó nélkül lelépni; nem a legférfiasabb tettem volt életem során, de meg kellett tennem, nem lettem volna képes elbúcsúzni s elmenni tudva, hogy baja eshet, így nem is akartam a dologgal foglalkozni. Csak leléptem, voltam és tovább léptem.
De nem régiben visszatértem azzal a céllal, hogy felhevítsem ismét a tüzet és ismét védelmet nyújthassak az én Lenimnek, csakhogy már semmi sem a régi; nem tudok róla semmit, az is megeshet már feladta a várakozást és új dominánsabb félt keresett maga mellé. Nem hibáztatnám érte, én nem búcsúztam el s én léptem le, pontosan tudtam mit fog érezni, de nem érdekelt, nem foglalkoztam vele, egyszerűen tettem amit tenni akartam. Idő közben nem lett senkije, hacsaknem a rácsok valakinek számítanak; nem volt nehéz megtudnom, börtönben van, méghozzá nem sokkal utána került be, hogy én elhagytam Dublint, szóval már nem ma került be, ugyanakkor én magam nem azért tértem vissza hozzá, hogy majd 10 év múlva talán viszont lássam, én igenis most óhajtom látni! Ki fogom hozni ha addig élek is, ha nem óvadékkal hát megszöktetem! Kerül amibe kerül, szabad lesz.
•• Majd kifelejtettem...valójában nem a cirkusszal voltam végig, suta lettem volna ha a cirkusszal maradok; ezúttal sokkal magasabbra helyeztem magam előtt a lécet; csapatot alakítottam és maffia vezér lettem, a saját kis bandámmal tértem vissza Dublinba és minden kívánságom, hogy Leni maga is csatlakozzon hozzám; hiszen világuralomra törni unalmas a tulajdonod nélkül, nem igaz? ••