» Egykét táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Fél évvel ezelőtt megfogadtam, hogy többet nem fogok szeretni, és főleg az olyan tündéri lányokat, mint amilyen te vagy elkerülöm messziről, de aztán alig másfél hónappal ezelőtt megismerkedtünk egy szórakozóhelyen. Részeg voltál, és a barátnőiddel fogadtatok, hogy az első pasit, aki majd elmegy melletted megcsókolod. Én voltam az a szerencsés, nagy meglepetésemre. Pont kapóra jöttél, mert elég magam alatt voltam én is, az volt a tervem, hogy haza viszlek. De te nem adtad be a derekad. Nem jöttél haza velem, még csak azt sem engedted, hogy haza kísérjelek. Csak egy cetlit dugtál a zsebemben, amin a telefonszámod állt. Nem hívtalak fel, mert nem hittem, hogy bármit is kezdhetnék veled. Aztán, talán a sors fintora - bár nem hiszek a sorsban -, de újból találkoztunk az utcán. A barátnőiddel voltál, és talán ha nem szólítasz meg én meg sem ismertelek volna. Veszekedtél velem, amiért nem hívtalak fel, aztán rávettél egy házi bulira, ahová először nem akartam menni, végül pedig elmentem. Jól éreztük magunkat. Utána még találkoztunk párszor, kezdett komolyodni a kapcsolatunk, ami engem megrémisztett. Mégis úgy éreztem, hogy van benned valami különleges, ami miatt magamnak akarlak.
Színészkedsz, és elhívtál engem is egy fellépésedre. Nem vagyok olyan színházba járó ember, de mégis elmentem, sőt, a legelső sorból néztelek. Aztán minden olyan gyorsan történt. A pasas fojtogatni kezdett, én meg dühös lettem és nem gondolkodva szöktem fel a színpadra, és vertem meg a fickót. Csak azután tudatosult bennem, hogy ez az egész egy színdarab volt, amikor két biztonsági őr kirángatott a teremből. Azóta nem beszéltünk,nem merlek felhívni, te pedig nem keresel. Tudtam, hogy hiba belekezdeni valamibe, aminek semmi értelme.

Nagyon várlak, a pb. csak egy ötlet. Azt hiszem, hogy lenne néhány szórakoztató játékunk, szóval ha úgy érzed, hogy kedvet kaptál a karakterhez, ne habozz! Ha itt vagy, jelezd egy pm-mel.