» Egykét táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Az új tested hónapok óta kómában volt. Már feladták. És te mégis az utolsó pillanatban „megmentetted” őt.
A 12 éves fiú egy sporteseményen szenvedett balesetet.

Amit pedig rólad tudni érdemes… A legjobb barátom voltál.
Michael Paul McDowell-ként léteztél, rengetegen tiszteltek és szerettek.
(27 évesen ért a halál, 4 évvel ezelőtt…)

Az óvodában ismertelek meg, mindig egymásra fogtuk, ha valamelyikünket csintalanságon kaptak. Még akkor is, amikor a közelében sem volt a dolognak.
Az egyetemen végeztél, hasi sebész akartál mindig is lenni, azonban nem élted meg, hogy a 321. munkanapodba lépj.
Mindenki egy remek orvost veszített el személyedben.
Autó balesetet szenvedtünk, te vezettél. Mérges voltál. Sőt dühöngtél valami miatt.
(A részleteket együtt kitalálhatjuk, csak az utána történő eseményeket vázoltam fel)

Szóval ismerted a családomat, azt hogy mi volt a célom…képzeld, azt megvalósítottam. Igaz, te mindig is segíteni akartál ebben.
Röviden, ennyit Rólad haver.

De most meséld el te, mihez kezdtél az új testeddel? Annó még életedben állandóan edzőterembe jártál és gyúrtál… szokatlan kissé ez a vézna test nem? Emlékszel e a közös dolgainkra? Mennyire van ínyedre, hogy több km választ el tőlem? És féltékeny lennél arra, hogy elértem a céljaimat? Vagy hogy én életben vagyok? Gyerekem született?
Behálóznád a kölyköket (Lucas, Roland, Adeline), csak azért, hogy a közelembe juss? Bármit megtennél ezért?
Hogy adagolnád be nekem, hogy ebben a kis fiatal tizenéves testben te rejtőzöl? Megmernél mukkanni? Ennyi idő elteltével? Hány év is telt el azóta, hogy az új testedbe kerültél? 4-5 év?

Gyere hát és mesélj!
Ha megérkeztél, dobálj meg egy kis féltéglával. Szórj rám PM esőt.