» Egykét táppont, amit bátran kiszínezhetsz:

Te vagy az a nő, aki annak idején könnyedén levett mindenkit a lábáról. Gyönyörű, okos, kifinomul vagy, és mindemellett furfangos. Nem hiába lettél nyomozó. Céltudatosan gyalogoltál a célod felé, csak egy dolog állta az utadat; a férjed. Sosem beszéltetek arról, milyen a kapcsolatotok, mennyire szeretitek egymást. Talán csak érdekből kerültetek össze, vagy a munka sodort egymáshoz titeket. A lényeg, hogy egy gyereket akartatok, akit majd az utódotokká neveltek, aki átveszi a tudásotokat és a ti általatok kitaposott úton halad majd egész életében. Hát lett kettő. Vajon örültél nekünk?
Sosem mutatod ki az érzéseidet, kivéve a csalódottságot és a büszkeséget akkor, amikor a neked tetsző dolgot teljesítjük. Távolságtartó, rideg vagy, én rád hasonlítok.
Nem tudok sokat az életedről, csak a munkásságodról. Arról, hogy mennyire imádtad a nyomozós játékokat, és hogy kell a kihívás minden napra. Még most is előretörő vagy, akkor is az voltál, amikor alig néhány hónaposan dadát fogadtál hozzánk, hogy te visszamehess a munkádhoz.
Milyen titkaid vannak? A smink, az ékszerek, a legdrágább bútorok a luxusházban meddig takarnak? Büszke leszel rám, ha a munkámat végezve fényt derítek olyan dolgokra, amelyeket inkább magaddal vinnél a sírba?

- - Az előtörténetem olvasása ajánlott! - -

Nagyon várlak, anyu. Jókat játszhatnánk, tök jó lenne, ha ki tudnék deríteni rólad valamit, amivel zsarolhatlak. Te neveltél ilyenné, élvezd a munkád gyümölcsét.
Szóval...gyere, hogy fenekestül felforgasd az életem. Akkor sem haraplak meg, ha nem Marion arcával jössz. Csak valami hozzá közel álló legyen.