» Egy-két táppont, amit bátran kiszínezhetsz:
Egy szem kishúgom vagy, egy év van csupán köztünk. Igazán összetartó testvérek voltunk mindig is, én a nagy bátyó, aki igyekezett vigyázni rád, törődni veled, ha már a szüleink nem mindig értek rá. Bizony a családunk egyszerre tökéletes is és nem is. Mindent megkaphattunk és kaphatunk a mai napig, amit csak szeretnénk, mégis a legfontosabbakról mindig lemaradtunk. A hatalmas ház, a biztonság, a jólét, amiről mások csak álmodni mernek, mi mégis szívesebben cseréltük volna ki a szüleink figyelmére, egy meghitt és együtt töltött karácsonyra, estére, boldogságra. Helyette örökül jutott nekünk a művi mosoly, amit minden nagyobb családi összeröffenéseken felöltünk, hisz nagyapáék elvárják, mintagyerekek legyünk. Simo, az öcsénk még ezt annyira nem érti, de mi már tudjuk, hogy egy fojtogató színjáték bábjai vagyunk mind ebben a családban, mert apa hagyta, hogy a pénz, a siker és a szülői befolyás alattomosan beékelje magát közénk, a családunk közé.  
Emlékszel, mikor azt ígértem neked, hogy majd mindentől megvédelek? Még én is kicsi voltam sok mindenhez, a felhajtáshoz, ami az induló sorozatunkkal járt, a nyomunkban lihegő paparazziktól és a folyamatos gúnyolódás kereszttüzétől sosem tudtalak. Mondjuk magamat sem, de én lettem olyan, amilyen. Te viszont begubóztál. Amikor már nem bírtad, amikor kifakadtál, hogy elég, amikor az öcsénk is csak sírt, mert első pár órájában is csak nyaggatni tudták a riporterek - hisz mekkora szenzáció, hogy élő műsor kellős közepén indult útnak. Na akkor én is melléd álltam, anyáék pedig megértették, hogy valamit nagyon túltoltak.
Azóta én neheztelek rájuk, te pedig elzárkóztál. Néha megnyílsz nekem vagy a kistestvérünknek, teszed a szépet, a kötelezőt anyáék felé. De tudom, hogy valami nincs rendben veled. Talán csak nem nyílsz meg, önértékelési problémáid vannak, mindeközben megfelelési kényszered is. Tudod, hogy egyszer borulni fog így a bili. Én meghallgatlak ahányszor csak szeretnéd, ha kell segítek is, de ebben a háborúban csak támogatni tudlak. Már voltál pszichológusnál, írtak fel gyógyszereket, szerintem csak placebó, te el akarod hinni, hogy ez így van jól. Anya rád picit jobban odafigyel, mert tudja, hogy érzékenyen érint a felhajtás, ami őket körülveszi. De a jólétnek ára van, ezt pedig te szívod meg a legjobban. Kamaszkorod legszebb időszakában vagy, mégis jólnevelt lányként éled a mindennapjaidat. Én tudom, hogy ennél több van benned és várom a napot, amikor kitörsz, nem csak az öcsénk mögé bújsz azzal a kifogással, hogy játszani akar veled. Imádod őt, a mindened, nekem pedig hálás vagy, hogy helyetted is kiállok érted. De ez apáékon is múlik, te tudod talán a legjobban ezt. Féltelek, virágszál. Pedig tiszta olyan vagy, mint anya, jólelkű, kedélyes, igazi társasági személy, aki szereti a nyüzsgést és a bálokat, a rendezvényeket, de néha ki sem jössz a szobádból. Tudom mi kellene neked, egy kis levegőváltozás, egy barátnő és hogy felébredj.

//Ahj hugica, annyira várlak, annyi mindent mondanom kell neked, amit soha senkinek nem mondanék el. Még Tintinnek sem, pedig ő a legjobb barátom pelenkás korom óta. Nem volt rizikós az életünk, én pedig nem is tervezem azt megkönnyíteni. A mi kis családunk egy időzített bomba és úgy érzem, te vagy a kanóc a tetején. A pb-t szerintem sikerült remekül eltalálni, anya jobban ki sem köphetett volna téged. De ha van jobb ötleted, gyere és győzz meg. Mindketten nagyon várunk ám Simoval.    //