honora & flynn

Egész nap robotoltam, az nem kifejezés, hogy robotoltam, hiszen, egyik helységből a másikba szaladtam, megállás nélkül takarítottam a lakást, még a padlót is felnyaltam, hogy szép tiszta legyen. Nem bánt, ha valami nem oylan tiszta, mint amilyennek lennie kellene, de megjegyzi, ahogy azt is, hogy legközelebb többet dolgozzak vele, mert nem fogja sokáig tűrni. Én nekem ezzel tényleg nem lenne bajom, ha kedvesen, vagy legalább szebben tudná közölni, hogy mi nem tetszik neki, amikor a belem is kidolgozom azért, hogy neki minden tökéletes legyen. Egyszer egy köszönöm, vagy szép volt azért jól esne, hiába szolgálnom kell, és én meg is teszem, de ez így baromira nem fair, szerintem. Viszont én magam, már a pizsamámban kószálok, mikor a vacsora elkészül, nem nagy dolog, sok főzéstudomány nem is kell hozzá, és mivel én magam sokat segédkeztem az árvaházban, így egészen jól megtanultam ezeket. Az utcán, és a vízben viszont nem vettem hasznát főzéstudományomnak, most pedig főzök Honorára szinte minden nap, így megint kezdek beleszokni ebbe a dologba.
Mamuszomban mászok fel az emeletre hozzá, hogy szóljak neki a vacsoráról, mindig szólok, ez a szokás, régebben vártam, hátha lejön, de sosem jött, aztán én voltam a rossz, mert ő nem tudta, hogy kész van, így viszont ajtaja előtt megállok. Nem igazán voltam odabent, csak ha gyorsan kellett bevinni, vagy kihozni valamit, ezért sem megyek be, csak kopogok az ajtaján, jól hallhatóan, hogy ő meghallja, de ha alszik, ne kelljen már fel rá. Kissé félek minden alkalommal mikor arra várok, hogy kinyissa az ajtót, vajon jó kedve van, vagy megint nem, de az a jókedv sem olyan, hogy mosolyog, és boldog, csak olyan, hogy nem kiabálja le a fejemet, amiért zargatom. Néha olyan más, olyankor még talán kedvelni is tudnám, de aztán a pillanat tört része alatt, megint ugyanolyan lesz, mint azelőtt. Az ajtó pedig pont ekkor nyílik, én pedig állok ott, mint valami megszeppent fiúcska, nem kell tudnia, hogy részben úgy is érzem magam. - Mi... Mindent megcsináltam, és kész a vacsora is, ha éhes lennél - nyelek nagyot, a vacsorát szereti, talán emiatt nem lesz velem túl durva.